Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

8. kép. Äeöfc és Munkácsy lakása Gyulán Fénykép unalmat elkergessem. Komoly tanulmányszámba ment mostantól minden ceruzavonásom. A láz nem múlott, s >több hónap <

24 telt el anélkül, hogy javult volna az állapotom. (Az egyik rövid önéletrajzában pedig így ír: szerencsémre a hideglelés egy egész esztendeig tartótf.) Arzént szedtem és sok gyümölcsöt ettem, de ezeken kívül minden mást is, amit az orvos megtiltott. Csak azért, hogy minél tovább Gyulán maradhassak, betegen, gyengélkedőn. Közben megérlelődött bennem az elhatározás, hogy festő leszek. Az asztalosműhelyt már egészen elfeledtem, minden bajjal és szomorúsággal együtt. Kísértetnek tűnt fel előttem az egész mesterség, ami elől bottal és kővel kergetnek. Nemsokára aztán a nagybátyám ezekkel a szavakkal fordult hozzám: - Ha olyan szívesen rajzolsz, vehetsz >néhány leckét<,

25 hiszen ezt a tudományt hasznodra fordíthatod mint asztalosmester is!..." A mindig pragmatikus Reök Istvánra ismerünk e sorokban. Ha Miska ennyire szeret rajzolni, s ereje is van hozzá, ne csak kedvtelésből rajzoljon, hanem úgy, hogy „haszna" is legyen belőle. Reöknek ez a magatartása még gyakran előfordul Munkácsy és Reök István kapcsolatában. „Örültem is, meg nem is az ajánlatnak. Megint a gyalupad mellé álljak? A fejem búbjától a lábam hegyéig elfogott az utálat. Most már beleszoktam a gondolatba, hogy festő leszek és nem akartam visszamenni az asztalosműhelybe. Mindenesetre nem ellenkeztem, gondoltam, a rajzórákat semmiképen sem szabad elszalasztanom. Másnap 24 Régi fordítás: „nagyon sok hónap' 25 Régi fordítás: „egy-két rajzórát". 73