Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

gem szerint nemesebb irányban hatni, s mindennek után és közt ez engem kielégít. Ha sorsom másképp fordul, ha a viszonyok kedveztek volna, talán egyéb is lehetett volna belőlem, de minden úgy van jól, amint van... (Kiemelések tőlem - Cz. I.) Hogy cseperednek, mind gyakrabban foglal el gyermekeim jövője : Iván jó fiú eddig, s mint deák jól is tanul... maholnap pályát kellene választania. Én, mint aki 20 év óta a természetben élek, a természettudomány eránt vagyok előszeretettel, annálfogva szeretném, ha fiam a technikai pályát választaná, mert az tanít a természetbeni erőket felismerni, de korszerű is és kapós és az ily képzett egyén függetlenebb, mint az ügyvéd vagy hivatalnok. Ilka igen érzékeny, szintén elég nyíltfejű, kedélyes gyerek, de testileg nem lesz az erősbek egyike, gyakran van panasza gyomrára, fejére stb. Gondos neveléssel jóravaló nő válhatnék belőle. Erzsi szeszélyes fruska, de szintén elég eszes, és ha nem rossz, hát kedves is. Erre is nagy ügyelet kellene, hogy akaratossága lesimulna, mert az ily hajlam sok bajnak szokott szülője lenni. Isten tudja, mily sors vár rájuk, én megteszek, amit adott körülmények között mint atya tennem lehet, mindent. Különben ez idő szerint mindnyájan egészségesek. Nénéd most meg a birtok eladásába nem akar beleegyezni, miszerint én tovább is gazdálkodván és itt huzamosabb időket töltvén, természetesen se Pesten foglalatosságra szert nem tehettem, se a fővárosi életet, melytől rég elszoktam - újra meg nem szokhattam, de a pénzbeli erő elégtelensége is folytonos gát ott abban, hogy az ember többedmagával magának szórakozást szerezzen. Még azt is megtettem, ami különben eszemben se lett volna, hogy államhivatalért folyamodtam kétszer, persze átallkodva és bizony nem kunyorálgatva, hanem mint olyan ember, aki nem annyira pénzért, mint jóakaratból kész szolgálni a hazát (Kiemelés tőlem - Cz. I.) - no hát a folyamodásnak nem lett sikere; baj, ha lett volna, mert aligha meg nem bántam volna, de hogy nem volt, magamban megrestelltem, s oly ellenszenvet keltett bennem minden hasonló célzat ellen, hogy nem tennék ily irányban több lépést nem tudom miért is. De különösen itt gazdálkodva, Pesten semmivel se bírván, annak se láttam lehetőségét, hogy a pesti életbe magamat beleélve az egyletek terén, a városnál foglalhassak el működésítést. No publikumnak meg nem vagyok való és pflasterriternek (flaszterlovagnak - Cz. I.) - nincs az a főváros a világon, inkább pusztán vagy akar hol munkával. Ezek szerint és után megelégedve a 4. évi kalandozással végre határozottan kinyilatkoztattam, hogy az eddigiekkel dosztig jóllakván, most már csakugyan a tanyára költözünk. Nénéd ezt most se szereti, most is jobban szeretne akárhova városba, most már a birtok eladásába is beleegyeznék, de késő, én többé nem tágítok, hanem az erdőt parkírozom, az elhanyagolt gyümölcsöst helyrehozom, az udvaron faparciákat ültetek és - lakházat építek, s mindennek nagyjából jövő augusztusig készen kell lenni, hogy a had az iskola év végeztével a készre jöhessen. Ebből láthatod, hogy én most tervekkel vagyok tele s annál nyugtalanabb, mert novemberig a kerthez nem nyúlhattam, a napszámos drága volt, tehát munkához nem láthattam. Eszerint sok mással felsóhajthatnék a költővel: Fenncsapongás, fennremény, képek, vágyak, érzemény, ifjúságom hajnalán, ti - szép álmok valótok." E rezignált életfilozófia mögött keserű élettapasztalat húzódik meg. Húsz évet várt, hogy az önkényuralom bukásával folytassa a reformkori eszmék valóra váltását, de a kiegyezés kori Magyarország már nem fogadta be: állást nem kapott. Feladja harcát, lemond ifjúkori elképzeléseiről, melyet a pusztába elvonulva dédelgetett két évtizeden át, s félrehúzódik ismét birtokára, hogy annak fejlesztésében élje ki soha nem lankadó tenni akarását. Eddig is ide menekült Pestről, a megyeri birtokra. Alig költözött családjával a fővárosba, már visszajött a tanyára: „A legdiákosabb életet élem, a leghiányosabb ellátással, ami azonban 134