Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

bázik. Meghallgatni az ellennézetet, afelett komolyan gondolkodni és cselekedni a megfontolás végeredménye szerint, ez az, ami rendesen célhoz vezet." (Ki ne ismerne rá ebben a gondolatmenetben és szerkesztési formában Kölcsey Parainesisérel) Hogy Reök előtt az egyéni érvényesülés mögött mindig társadalmi, közösségi célok is lebegtek, a következőkkel bizonyíthatjuk. 1871-ben Munkácsyt Weimarba hívják tanárnak. Huszonhét éves - ilyen fiatalon igen nagy megtiszteltetés! Reök azt reméli, hogy ezzel Munkácsy egy új irányzat megteremtője lehet, egy „új iskolaárnyalat" alapjait vetheti meg. „S ez fontos önmagában is, ránk nézve kétszeresen fontos, azért, mert aki ezen árnyalat megalapítója lehet, magyar művész." Különös felelősség olyan helyet betölteni, „melyen hivatva van adományát s tanulmányait a legfiatalabb nemzedékbe bele csepegtetni... kívánok hozzá lelki testi egészséget, hogy az azzal járó feladatnak a művészet javára, hazád díszére megfelelhess; hazádra mondom, mert nincs benne kétségem, hogy noha idegen földön van működésed tere, azért szíved mindig mindenkor e hányatott szegény hazáé marad." (Kiemelés tőlem - Cz. I.) Ezzel elérkeztünk a levelek legfőbb témájához, a haza szolgálatához. Reök politikai felfogásáról Erdélyihez írt levele alapján említettük, hogy 48-ban elhatárolta magát a radikálisoktól, de a 48-as eszmék hű támogatója volt. Munkácsyhoz írt leveleiből közelebbről is megismerhetjük álláspontját. Amikor 1866-ban megnyílik a kiegyezést előkészítő országgyűlés, a királyi leiratról így vélekedik: „A leirat nem oly merev, mint előde, de nem kielégítő." S amikor 1873-ban, a Deák-párti kormányzás csődje után nagy átalakulás indult meg a pártok között, így számol be róla: „.. .nálunk is nagy dolgok vannak folyamatban, a pártok új alakulásra készülnek, mert az egészségtelen állapot, mely 67 óta húzódik, tovább nem tartható. Meglássuk, a vajúdásnak mi eredménye lesz, hogy lesz, az igen valószínű. Megelégedéssel mondom, hogy az ellenzéktől nevezetes férfiak váltak el Giczy Kálmán vezérlete alatt, és - az én álláspontomat foglalták el, mellyel, nyíltan legalább, talán az országban eddigilé egyedül voltam." Reök tehát Tisza ellenzékben lévő balközép pártjából a Deák-párttal való kiegyezésre hajló Ghyczy Kálmán elveit vallja. Már az „ intelmek" eddigi részleteiből is észrevehettük, hogy mögöttük egy tiszteletre méltó emberi életfelfogás rejtőzik. Nemcsak az öregedő ember nagy élettapasztalata - néha keserűsége - van mögötte, hanem a reformkori eszmék vállalása is. Hogy ezek az eszmék mennyire hatottak Reök mindennapi magatartására, csak gyanítani tudjuk. De hazafiságáról nemegyszer meggyőződhettünk már, s ezután is hivatkozni fogunk rá. Ezt kéri számon Munkácsytól is. A haza szolgálatát, s azok iránti kötelesség teljesítését, akik tehetségét megmentették, akik pályáján eddig segítették, nem önmaguk, hanem a magyar művészet felemelése érdekében. Munkácsy 1870-re több jelentős megrendelést kap. Reök első dolga, hogy eddigi támogatói iránti kötelességére hívja fel a figyelmét: „A Képzőművészeti Társulat ki van már előlegéért elégítve? Ha nincs, azt ne mulaszd. Aztán -jövőre ha lehet, ki kellene alkudni, hogy míved... (műved, képed - Cz. I.) előbb Pesten legyen kiállítva, ezzel figyelmet tanúsítasz a hazai művészet iránt és hálát támogatásodért, különben... tőled a haza semmit sem lát - nem is veszi hasznodat." (A Társulat ösztöndíjával került ki külföldre Munkácsy, ezért várja a hála kifejezését. - Cz. I.) Egy év múlva ugyanez a téma tér vissza, mint eddig még teljesítetlen adósság, s a befutott művész hazafiúi kötelességére figyelmezteti Munkácsyt: „...ne vedd rossz néven, ha felemlítem. Nem emlékszem, hogy valamely hazai ügyet pénzzel, munkával támogattál volna. Kísérd, ha nagyjából is, figyelemmel a lapokat s egyszer-egyszer járulj nevezetesebb ügyekhez akár pénzzel, akár másnemű adományokkal. Ezt mi itt többnyire tesszük kevesebb móddal, mint amennyivel te bírsz, s ezt neked is kell tenned kötelességből és a ,decorumérf (illendőségért - Cz. I.). A mienk volna, mondják, de semmivel se árulja el, hogy velünk érez, pedig az ország segítette is!!!' Ezt a vádat neked nem szabad elviselned, igen-e Miskám?" 1871 végén Munkácsy elhagyta Düsseldorfot, és Párizsban telepedett le. Néhány hónap múlva, 1872 februárjában évődve kérdezi tőle Reök: „Hanem hát parlez vous français?" (Be129