Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

szél franciául? - Cz. I.) Majd így folytatja: „ Tudod a platyinkár hogy gondolt a franciákon kifogni, csodálkozva elébb, hogy őt meg nem értik?... gondolkozott... tudok má... s mit tett? befogta az orrát és úgy kérdezett... gondolván, hogy a franciák orrukon beszélvén, csak az a hijja, hogy nem értik, hogy ő is az orrán beszéljen... Ezt a módot ajánlom." „Bizony szép élet a tiéd öcsém; a világ nyomorúságát csak múltadból ismered, anélkül, hogy az benned kiújuló sebeket hagyott volna. Minden mosolyog feléd, feltéve, hogy résen maradsz, és a drága, kiválóan kedvező időt minden tekintetben felhasználod. Csak egy nem tetszik nekem benne, hogy mind idegenebbé leszesz tőlünk, nem szívesen, de tényleg, távol lakásod miatt. Jó hogy te azt oly mértékben nem érzed, mint ezt némelyek érzik..." S egy héttel e meleg hangú elérzékenyülés után megírja legkeményebb kifakadását Munkácsy vélt nemtörődömsége miatt. A levél előzménye, hogy 1872-ben a bécsi képzőművészeti kiállításra készül a Társulat is, mégpedig külön reprezentálva a magyar képzőművészetet. Felkérték Munkácsyt is, küldjön képet a kiállításra, de azok időben nem érkeztek meg. Reök Pesten a kaszinóban találkozott Than Mórral (A fiatal Munkácsy egyik támogatója volt - Cz. I.) és Ráth Károllyal, s tőle érdeklődtek Munkácsy festményei után, mi az oka, hogy nem küldi az ígért képeket. „Kellemetlen kérdés volt" - írja Munkácsynak, s levelében mintegy összefoglalja véleményét unokaöccséről, megmagyarázza eddigi magatartásának indítékait: ,,... gyerek korod óta sajátságod volt magadat teljesen saját ügyeid, érdekeid által elfoglaltatni, s átaljában figyelmedben csak azt részesíteni, ami éppen környezett, amitől azt meg nem tagadhattad. Ami távolabb esett, azt észre nem vetted. Ez való, ha te nem így tudnád is. Azért kértelek, ha távol vagy is, mint e haza fia, melynek, ha pályád még oly fényes volna is, az első támogatást köszönheted-ne feledkezzél meg a hazáról, a múltról. Figyelmeztettelek nevezetesen az Eötvös emlékre, azon férfiú emlékére, aki, azon kívül, hogy hazánknak nagy fia, neked pártfogód volt. (Az első minisztériumi ösztöndíj adományozója, 1871-ben elhunyt. - Cz. I.) Figyelmeztettelek egyébre is, de arra különösen, hogy ha hazádat megtagadni nem akarod, ne felejtsd el azt, s ha nem, add koronként hazafiúi érzésednek jelét. S ím, te ily közmegbír altatásra adsz okot, adott szavadat se váltván be oly egylettel szemben, mely első volt tehetséged méltánylásában és támogatásában... Mondd, minő érzéssel jösz egyszer-egyszer ismerőseid körébe haza, ha arcaikról - ha nem szavakban - a legsötétebb szemrehányást leszesz kénytelen olvasni, hogy t. i. hazádról megfeledkeztél. Pedig én tudom, hogy neked van szíved, hogy aki ráköti magát, persze közeledben, az ingedet is lecsalhatja - de barátom, mit ér maga a jó szív, ha öntudatos figyelő s azt vezető elme által nem irányoztatik. Az olyan ember környezetének játéka, zsákmánya, s ha ege elborul, magára marad, mert mint embernek nincsenek tényei, melyek a közméltánylást kiérdemelnék. (Kiemelések tőlem - Cz. I.) Ezt kellett elmondanom, habár azon veszélyre, hogy levelemet, mint illetéktelent -félre dobod. El kellett mondanom, mert amit én elmondhattam, azt más nem mondhatja el barátilag, más ha hasonlóra érzi magát indíttatva, erre más és nem a bizalmas utat választja, p. a hírlapit. Elmondtam ilyesmit ismétlem a te érdekedben, de érzem, hogy az efélejó tanácsoknak is van határa oly egyén irányába, aki jogosítva van saját magától fogadni el csupán tanácsokat, érzem ezt, s erősen felteszem magamban, hogy a preceptorkodással jövőre szakítandok, kívánván szívemből, hogy te ne csak a művészet terén, hanem más téren is azt tedd, ami helyes, amivel magad, mások és hazád iránt tartozol. Isten veled bátyád." Amikor elismerjük Reök elveinek igazságát, becsüljük mindazért a törekvéséért, amivel Munkácsyt a reális életszemléletre, a társadalmi kötelezettségek teljesítésére kívánja nevelni, azt is meg kell állapítanunk, hogy Reök nem tudta, s nem tudhatta, hogy Munkácsy válságos időket 130