Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

1870. szeptember 29-ével költöztek a Dob utca 13. számú ház első emeleti lakásába. „Szállásom kicsi, de megleszünk benne, míg jobb akad, pedig 840 f. az ára" - írja Munkácsynak. A következő évben már az Üllői út 1. szám alatt találjuk a családot. Itt laknak visszaköltözésükig, 1872 augusztusáig. A felköltözés után Reök nem sokáig marad Pesten. A gyerekek iskolába járnak, ő azonban hosszabb-rövidebb időre lejön a megyeri birtokra, maga irányítja a gazdaságot. Ez az oka, hogy Munkácsyhoz írt leveleit hol Pesten, hol Csabán keltezi. „PARAINESIS" MUNKÁCSY MIHÁLYHOZ Ha Munkácsy sikere meg is nyugtatja Reököt, nem szűnik meg aggódni jövőjéért: az idősebb, tapasztaltabb barát higgadtságával figyelmezteti a kötelességekre, az ifjúkoron, az élet „költői szakán" való meggondolt átlábolásra s a jövő megalapozására. Az 1869-1872 között írt levelek Kölcsey Parainesisét - Kölcsey Kálmánhoz írt intelmeit - juttatják eszünkbe: Reök azokat a magatartási normákat kéri számon unokaöccsétől, azokra akarja nevelni, betartásukra figyelmeztetni, amelyeken a reformkori nemzedék, közöttük ő is nevelkedett. Máskor a pesti társaságokban hallott vélemények késztetik levélírásra. Az egykor kemény nagybácsi néha elérzékenyülve vall önmagáról is, feloldódik férfivá vált unokaöccse előtt. Itt érezhetjük Reök emberi magatartásának normáit, amely az elnyomatás korában nem tudott magára találni. Említettük, hogy Reök a Siralomház sikerének hírére elsősorban takarékosságra intette Munkácsyt. A takarékosság többször is előkerül levelezésükben. Reök féltette Munkácsy szép jövedelmét a könnyen jött pénz szokásos sorsától, ezért figyelmeztette a művészi pálya sikerének forgandóságára, a jövő megalapozására, mely - ha itthon próbál letelepedni - sokkalta szerényebb jövedelemmel kecsegtet a jövőben. S ne csak önmagára gondoljon! Giza Kaplonyban él, nevelőapjánál, Reök Páléknál. De ki tudja, meddig élnek, s „ha szerencséje (férjhezmenetele - Cz. I.) késik, te leszesz csak képes és hivatva őt el nem hagyni... Azért említem meg, hogy erről elmélkedned nem lesz felesleges, sőt kötelességszerű. A mit tehetsz érte az, hogy annak idejében, ha Palié к nem lesznek többé, magára ne hadd, mert azon néhány forintokból, mely számára le van téve, meg nem él." Fél év múlva arról ír, reméli, takarékosabb lesz a jövőben, ,,... mert a takarékosság egyik mértéke az embernek is, mert a vagyon szükséges az életben, emeli az egyén függetlenségét, tekintélyét, még a művészetre is nagy hatással van, mert ugye mi szegények képeidet megvenni se nem bírjuk, se nem értjük... tehát fráter így vagy amúgy, de már nagyon szeretném időnként hallani, hogy bátya: már ennyi van az acskóban." Amikor 1872-ben roppant sikereiről ír Munkácsy, az öröm hangja mellett is óvatosságra inti unokaöccsét: ,,... oly eredmények ezek, amelyek a legmerészebb várakozásokat is messze túlhaladták. Légy hálás kiváló sorsod iránt, légy okos, gondolj anyagi j övödre... Használd fel okosan aranykorodat édes Miskám, ha van irántam való jó hajlandóságod... megládd, egykor élénkenfog eszedbe jutni, hogy e korban tanácsaimmal üldöztetél, eszedbe, ha fogadod (megfogadod - Cz. I.) és eszedbe, ha - nem..." Ez a féltő óvatosság - szerencsére - korainak bizonyult, Munkácsy aranykora még csak ezután következik. Munkácsy 1873-ban - mint később látni fogjuk - válságos időszakot zár le. Levelei is tükrözhetik a változás, a megnyugvás hangulatát, mert augusztus elsején Reök jólesően veszi tudomásul unokaöccse magatartását: „... Leveleid tanúskodnak és megnyugtatnak arról, hogy éberen, öntudatosan haladsz, tévútra nem jutsz..." - írja válaszában, s nem mulasztja el, hogy egy általános emberi magatartásra ne hívja fel Munkácsy figyelmét: „-Mindenkinek eleget tenni, főleg úttörőnek, ritka embernek adatik. Minden különböző szempontból tekintetik s ítéltetik meg. Aki minden bírálatra összerezzen vagy senkire se hallgat, rendesen - egyaránt hi128