Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

Reök ugyanis - bár beköltözött Csabára, s beválasztják a megyei választmányba -, nem érzi jól magát a városban. Ha nem ismernénk levelezését, aligha hinnénk el ezt róla. A hatvanas években ugyanis termékeny munkába kezd. Még 1860 őszén megalakul a Békésmegyei Gazdasági Egylet, melynek születésénél lelkesen működött közre. A több mint ötszáz tagot számláló jó nevű egyesületben kezdettől fogva vezető szerepet tölt be, 1867 és 1870 között pedig a társaság igazgató elnöke. Olyan emberekkel dolgozhatott együtt, mint Trefort Ágoston és Eötvös József. Reök munkássága elsősorban a szakirodalom terén maradandó. 1865 februárjában Gerendáson írja a földbérletekről szóló tanulmányát, s a föld kimerítése ellen lép fel: „... nézzünk szét a jelenlegi bérlet alatti területeken, nem kell-e azoknak vigasztalan kinézésén elszomorodnunk, nem-e az elhagyatottság fakó színe az, mivel szemünk találkozik? Látunk-e szegélyezést, kertet, épületeket, vagy azokon csínyt, tisztaságot, de csak rendes árkolást is? Valóban nem! ha56. kép. ...és családanyaként nem látunk igenis akár már elhagyott, akár Eredeti fénykép. Magántulajdon használatban lévő, mindkét esetben düledékes ronda fészkeket, melyek bizonnyal keserű előízét adják azon rendszerfélének, mellyel e térségek értékteleníttetnek..." Kitartásra szólít fel, amíg a nemzet visszanyeri önkormányzatát, s bevezetheti a központilag is támogatott modern bérleti rendszert: „Legyünk számítók, takarékosak, szánjuk el magunkat nélkülözésre, áldozatra is ha kell, érdekeink jövőjéért! működjünk össze, hogy legyenek közvetítő intézeteink, megfelelő számmal és munkakörrel; súlyos az adó, s tőke-emésztő? legyünk továbbra is kitűrők, és azon, önkormányzatunk visszanyerésével tetemesen enyhítve lesz..." Ugyanebben az időben a nagyvárad-fiumei vasút építését szorgalmazza másik röpiratában, majd 1867-ben a dohánytermesztésről írt tanulmányát adja ki, mely a történetíró szerint „ egyike a legjobb szakmunkáknak". 1868-ban a mezőgazdaság-, ipar- és kereskedelmi minisztériumban a társulat munkájáról tartott beszámolójával „nagy elismerést szerzett". Kihasználva a kiegyezés adta lehetőségeket, újra felveti régi eszméjét, egy csabai gőzmalom-részvénytársaság alakítását, amivel a megyében nagyméretű malomipart kívánt létrehozni. (Az akkor még rossz vasúti összeköttetés miatt későbbre halasztják a döntést.) Mindez nem elégíti ki. Pestre költöznek. Az indokokról így számol be Munkácsynak: „Mióta nénéd atyja után öröklött... s mi Gerendásról Csabára költöztünk, azóta én magamat szokott helyemen soha se éreztem. Csabán se dolgom, se társaságom nem volt, a gazdaságot se folytathattam onnan kellőleg, ami nyugtalanított folyvást... Nénéd a birtokra lakni kimenni nem akart. Végre is kétségbeesve mondtam, ha oda nem, hát én meg Csabán tovább nem, menjünk Pestre. Úgy is lett. Pestre költöztünk, én remélvén, hogy mindenünket pénzzé téve, ott el is foglalom magam valamivel, szórakozásom is több lesz." 54 éves, amikor két évtizednyi távollét után megpróbál visszatérni a fővárosba, ifjúkorának színhelyére, ahol oly sokan és sokat lelkesedtek a „hon"-ért, s megannyi rokonlélek között töltötte ifjú éveit. 127