Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

sógorához, Reök Antalhoz. Őt magát negyvennyolcassága miatt elfogják és börtönbe vetik. Itt szerzett betegsége haláláig kíséri. S bár még visszakapja hivatalát, így családját is visszaviszi Miskolcra, hamarosan bekövetkezik az első tragédia: felesége - Munkácsy édesanyja - 1850. január 12-én meghal. Lieb ugyan másfél év múlva -1851. szeptember 21 -én - újra megnősül, fiatal felesége, egy megyei tisztviselő özvegyének leánya alkalmatlannak bizonyult a gyermekek nevelésére. A harmadik házasság rövid életű lett: fél év múlva, 1852. május 14-én Munkácsy édesapja is meghalt - agyvérzésben. Munkácsy így emlékezik meg erről a napról önéletrajzában: „Egy napon mindnyájunkat ágyához hívott. Sohasem felejtem el ezt a képet: letérdepeltetett bennünket és sorra megáldott, egyiket a másik után. Most is érzem, ahogyan kezével a fejemet simogatja - most is látom a párnában süllyedő fekete haját és a tiszta homlokot. Másnap reggelre meghalt..." Húsz évvel az események után írt levelében a legidősebb fiú, Emil így idézi fel ezeket a napokat: „... mily boldogok voltunk egykoron, mennyire szerettek bennünket feledhetetlen jó szüleink és mint hangzott jó atyánk végperceiben adott áldása; - bár a legidősebb én is csak gyermek voltam, szavai azonban keblemen örökké élni fognak. Együtt térdelénk ágya előtt az éghez fohászkodva megmentéséért, de hasztalan, imánk meghallgatást nem nyert és mi bánattal szívünkben bizonytalan jövőnek nézve elébe egymástól válni valánk kénytelenek." Az árvákat a Reök család vette magához. „Négy nagybátyámnak és egyetlen nagynénémnek jutott a szerencse, hogy osztozkodhattak fölöttünk - írja Munkácsy -. Minden nagybácsi magához fogadott egy gyereket, s így szétkerültünk a világ négy tájékára. Nagynénénk is Csabán lakott, ugyanott, ahol egyik nagybátyánk. így került Giza, a fiatalabb nővérem ugyanabba a városba, ahová >kissé<

! később én is követtem Reök bácsihoz." Munkácsy szerint tehát négy nagybátyja és egy nagynénje „osztozott" fölöttük. Malonyay Dezső, Munkácsy titkára és életrajzírója úgy említi, hogy Emil és Gyula Cserépvárra került Reök Antalhoz, Aurél a Szatmár megyei Kaplonyba Pálhoz, Mihályt Reök István Békéscsabára hozta, és itt tartózkodott már húga, Gizella is Karolina nagynéni, Steinerne vendégszerető házában, - így Lajos kimaradt a nevelőszülők közül. A gyerekek elszakadtak, s voltak, akik többé már nem is találkoztak. A miskolci tragédiát alapos homály fedi még. A mostoha „kegyetlenségét" gyakran felvetik ugyan az életrajzírók, de nem tudhatni, hogy Munkácsy vagy a Reök család személyes közlésén, esetleg más - de sohasem közölt - dokumentumon alapul ez a kép, vagy éppen a „mostoha" szóhoz tapadt pejoratív tartalmat ruházták rá Lieb fiatal feleségére. Azt már mi is említettük, hogy a fiatal feleség alkalmatlannak bizonyult a gyermekek nevelésére. Ezt Vadnay Károly miskolci születésű kortárs író visszaemlékezésére s egy - 1882-ben Munkácsyhoz írt - levélre alapoztuk. írója, Papp István elmondja, hogy anyja, özv. Papp Istvánné Miskolcon lakott, és Munkácsy legidősebb testvére, Emil náluk volt kosztos diák, amikor iskoláit végezte: „... egy alkalommal nagy Bátya Reök István úr egy 7-8 éves hideglelős kisfiút hozott anyámhoz hogy könyörüljön a beteg gyermeken miután mostoha annya ápolása alatt a gyermek nem lesz jobban. — Szegény boldogult Édes Anyám a kisfiúnak rögtön ágyat vettetett és nála felgyógyult - azon kisfiú ön volt..." 1 A korábbi fordításból hiányzik, de a Csabára kerülésük körülményeihez fontos szó. 10