A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Nagy László András: „Veszett Daru”. Egy füzesgyarmati veszettállatorvos alakja a népi emlékezetben

Nagy László András binációi szolgáltak. A különösen veszélyes, a többi megbetegedéssel összehasonlítva kimondottan riasztó tünetekkel járó, csak a kezdeti szakaszban gyógyítható veszettséget (emellett még más betegségeket is) felismerni, gyógyítani képes egyén a fentiekben ismertetett módon szintén a figyelem középpontjába került. A veszettorvoshoz kapcsolódó hiedelmek egyezést mutatnak a tudós pásztorhoz fűződőkkel. Mindkettejüknek vannak közös jellemzőik a táltossal, az ördöngös kocsissal és a boszorkánnyal is. Ezen természetfeletti erőt birtokló személyek tulajdonságai nem választhatók el élesen egymástól. Jellegzetességeik vizsgálatához fűzött megállapításaim inkább tendenciákat jelölnek, nem kizárólagos érvényűek. A kapcsolódó hiedelmek országosan ismertek, én azonban főként a Sárréttel összefüggő, valamint a Nagykunság ide vonatkozó anyagát vettem alapul.

35 Megjegyzem, az itt következő rövid áttekintés során teljes egészében csak a kimondottan veszettgyógyítókhoz kapcsolódó sárréti hiedelemréteget vettem szemügyre. A Sárrét e természetfeletti erejű hiedelemalakjainak,

36 a táltosnak, a tudós pásztornak, az ördöngös kocsisnak és a boszorkánynak azon ismertetőjegyeit, amelyek a vizsgált témámmal, a veszettorvos alakjával semmiféle átfedést sem mutattak, itt nem szerepeltetem. Gyógyítás, betegség okozása A gyógyításhoz a tudós pásztor is értett, azzal a képességgel azonban, hogy betegséget okozni és gyógyítani is tud egyben (a veszettorvoson kívül), szinte kizárólag csak a boszorkány rendelkezett. Bár ártó cselekedeteket más emberfeletti erejű személyekkel kapcsolatban is megfigyelhetünk, az a jellegzetesség, hogy a maga okozta betegséget kényszer hatására

37 vagy fizetségért meg is gyógyítja, a boszorkány sajátja. Ezt jól szemlélteti, s egyben történelmi visszatekintésül is szolgál az 1700-as évek elején, ítélethozatal után megégetett szeghalmi Koós Andrásné Török Mária boszorkánypere :

38 „Miután az előállított hiteles és szavahihető tanúk vádlott fejére tett esküvel kétségtelenül bebizonyították, hogy ördögi mesterséget űzött s valóságos boszorkány: hogy elhagyva emberi formáját, magát kutyává átváltoztatta, s egyeseket halálra kínzott, majd másokat különféle betegségekkel ördögileg elárasztott s megvesztett, s némelyeket pedig ugyanazon veszedelmekből ismét meggyógyított... " A veszettorvos a betegségokozás és -gyógyítás egy speciális formáját gyakorolja: megveszejti áldozatát, és orvosolja is az általa keltett kórságot. Ez egyben a legfontosabb képessége is. A legarchaikusabb formát a ráleheléssel való rontás, és az azzal való gyógyítás képviseli, melyet a boszorkányperekben és a veszettdoktorok repertoárjában is megtalálunk. 35 BELLON 1979. 220-238; GYÖRFFY 1984. 79-104; BARNA 1979. 20-69; SZMNA 1/1 1974; SZMNAII/1 2001. 105-109, 112-120, 197-201. 36 BECK 1992. 387-392; CSÁKABONYI 1960. 25-27; GRYNAEUS 1965. 133-152; MADÁR 1967. 168-171, 174-182, 197-202; SZŰCS 1938. 394-399; SZŰCS 1936. 151-155; SZŰCS 1992. 3859, 155-167. 37 GRYNAEUS 1965. 143. 38 CSÁKABONYI 1960. 27. 96