A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Váncsa Klára–Domokos Tamás: A Dédai- és a Zámi-szorosban, valamint az erdélyi-medencei Maroslekencén (Románia) felvett malako-transzekt tanulságai

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25 (2003) 75-88. A DÉDAI- ÉS A ZÁMI-SZOROSBAN, VALAMINT AZ ERDÉLYI-MEDENCÉI MAROSLEKENCÉN (ROMÁNIA) FELVETT MALAKO-TRANSZEKT TANULSÁGAI - Váncsa Klára - Domokos Tamás In memóriám STREIT MIKLÓS preparátor, dekoratőr és kiállításrendező Bevezető A Maros, úgy hosszát, mint vízgyűjtő területének nagyságát tekintve, a Kárpátmedence legnagyobb folyóinak egyike.

1 Az 1990-es évekig a folyót és a folyóvölgyet nem vizsgálták egységes ökológiai rendszerként; csupán a vízrajzi, geográfiai, földtani, ill. egyes szakaszok florisztikai és faunisztikai leírásai születtek meg. Az 1990-es évek elejétől több ökológiai jellegű kutatóprogram indult. Ezek során született meg a folyó alsó szakaszának malakofaunisztikai felmérése is.

2 A folyót hoszszában sok helyen szabályozták, az ártereket lecsapolták, kiterjedésüket gátak, töltések építésével csökkentették. A glejes talajú,

3 jó termőföldeket adó hullámtereket mezőgazdasági művelés alá vonták, így kevés természetes vagy természetközeli társulás maradt fenn a Maros völgyében. Mindezek ellenére azonban, európai viszonylatban tekintve, még így is sok olyan terület található a folyóvölgyben, amely értékes és védelemre érdemes.

4 1999 nyarán egy, a Maros folyó teljes hosszát átfogó kutatóprogram indult, amelynek keretében a folyóvölgy szárazföldi malakofaunájának felmérése is elkezdődött. Ezeknek a felméréseknek az időszerűségét indokolja az a körülmény, hogy a malakológiai vizsgálatok sokrétűen alkalmasak a területek ökológiai tanulmányozására is. A szárazföldi csigák, csigatársulások bizonyos mértékben kötődnek az egyes növénytársulásokhoz; mutatják a területek nedves vagy száraz voltát, nyitottságát vagy zártságát, szennyezettségének és degradáltságának fokát. Ezért alkalmasak a puhatestűek a terület tájelemeinek jellemzésére, értékelésére. A gyűjtőút során (2000-ben és 2001-ben), a Maros völgyében összesen 14 helyen vettünk mintát, a forrástól kiindulva, a folyó teljes, 719 km-es romániai szakaszán (1. térkép).

5 1 ÚJVÁRI 1972. 299. 2 BÁBA-KONDOROSSY 1995. 203-224; ill. Domokos T. nem publikált adatai. Az 1. térképen a római számmal jelölt gyűjtőhelyek. 3 JAKAB 1995. 25-31. 4 SÁRKÁNY-KISS et al. 1997. 79-87. 5 Itt szeretnénk köszönetet mondani dr. Gallé Lászlónak (Szeged) és dr. Sárkány-Kiss Endrének (Kolozsvár) a gyűjtőút megszervezéséért, valamint dr. Margóczi Katalinnak (Szeged) a botanikai adatok rendelkezésünkre bocsátásáért. 75