A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Domokos Tamás–Lennert József–Répási Józsefné: A Fekete-Körös-völgy magyar szakaszának szárazföldi malakofaunája II. (Három füzes malakológiai vizsgálata)

Domokos Tamás - Lennert József- Répási Józsefné szükségtározó használatakor, a visszaáramló vízzel tudna a Hygromia kovácsi bejutni a hullámtérbe. Ráadásul a bejutás valószínűségét növeli az a körülmény is, hogy a Hygromia kovácsi a tározó legnagyobb konstanciájú szubdomináns faja. A mentett oldali erdőkben a faj szám: 29 (a tározóban 19, a tározón kívüli erdőtagokban 22 faj). A tározó funkciójából eredő vízelöntés - az eddigi vizsgálatok alapján - limitálja a malakofaunát. A korábban vagy általunk vizsgált térelemek faunájának összesítésével kapott un. régiós fajlista 41 taxont számlál (10. táblázat). (A Cecilioides acicula, a Clausilia pumila, a Clausiliidae indet. és a Vitrea contracta csak az uszadékból került elő.) A térelemek, a hullámtéren belül és kívül, malakofaunisztikai szempontból különböző mértékben izolálódtak. Az izolálódás, mozaikosság a régió diverzitási viszonyaira jelentős hatással van. így fordul elő, hogy több szűk tűréshatárú, zöldfolyosón érkező hydrochor szétterjedésű montán elem

17 is adaptálódik az egyes térelemekben. Ezeket, a későbbiekben felsorolásra kerülő fajokat, a Praecarpathicum legtávolabbi fluktuációs foltjaiban élő, a fluktuációs foltot indikáló fajainak tekintjük. Ezek a Bradybaena fruticum és a Helix lutescens kivételével montán fajok csoportbontásban a következők: a) A hydrochor szétterjedés lehetőségét jelző ephemerek: Cecilioides acicula, Clausilia pumila, Clausiliidae indet., Vitrea contracta b) A hullámtéri Salicetumokban hydrochoriával megtelepedettek: Laciniaria plicata, Limax cinereoniger, Limax flavus, Limax maximus, Vitrea crystallina c) A Salicetumokban és a tározóban egyaránt megtelepedettek: Bradybaena fruticum, Helicigona banatica, Helix lutescens d) A mentett oldali tölgy-kőris-nyár-akácerdőkben megtelepedettek: Bradybaena fruticum, Cochlodina laminata, Hygromia kovácsi A Salicetumok ökológiai karakterisztikái közül az abundancia-értékek igen változatosak. A Salicetumok összabundanciája 6268,8 és 268,8 db/m

2 között változhat. Az S2-ben a Carychium minimum 3049,6 db/m

2 értéke miatt monocönózis esete áll fent. A faj sűrűség-vizsgálatok a diszperzió inekvális voltát bizonyították, s azt, hogy a töltéstől a folyó irányában a regressziós egyenes mentén nő a faj sűrűség logaritmusa. Az S i és az S2 lokuszban a log A-fajsorrend egymástól elválaszthatatlan módon szóródik a regressziós egyenes mentén. A Shannon-Weaver alapján számított diverzitás legnagyobb értékét a rendszeresen vízjárta S3-ben, a legkisebb értékét pedig a néhány évvel ezelőtt lebotolt S2-ben éri el. Az élő egyedek legmagasabb %-a a Carychium minimumnál jelentkezik. A Punctum pygmaeum, a Succinea oblonga és a Zonitoides nitidus esetében az élő egyedek %-a legkevésbé szezonfüggő. A Zonitoides nitidus előfordulása ráadásul még anizotrópiát is mutat. A Salicetumok nagy konstanciával rendelkező fajai: Bradybaena fruticum, Carychium minimum, Succinea oblonga, Vallonia pulchella, Vitrea crystallina, Zo17 BÁBA 1994. 56