A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Domokos Tamás–Lennert József–Répási Józsefné: A Fekete-Körös-völgy magyar szakaszának szárazföldi malakofaunája II. (Három füzes malakológiai vizsgálata)

A Fekete-Körös-völgy magyar szakaszának szárazföldi malakofaunája II. nitoides nitidus. A Carychium 30-50% között változó maximális dominancia]^ mellé zárkózik fel a szubdomináns Cochlicopa lubrica. A két faj együtt 60% körüli értéket képvisel. Ezért a két faj a Salicetumok sztenotóp kar akter fajának tekinthető, s mint ilyen, a Salicetumok tipizálására használható fel. Az ökológiai faktorok MSS diagramja szerint a sztyepp és a higrofil elemek dominálnak a Salicetumokban. Az MSI diagramok azt mutatják be, hogy a Fekete­Körös folyásirányában az erdei elemek aránya csökken a higrofil elemek térnyerése (-50%) miatt. A trofitási szintek vizsgálata során a szaprofág elemek dominanciája tapasz­talható. Ez alól azonban kivétel a 3. Salicetum, ahol a gyakori elöntéseket követően az omnifág elemek kerültek előtérbe. A 2. Salicetumban az 1990-es évek végén végrehajtott lombtalanító botolás miatt a fajsűrűség megugrott, az erdei elemek aránya és a diverzitás pedig csök­kent. (A diverzitás az S2-ben a legkisebb 0,67-del.) Az állatföldrajzi vizsgálatok 1Ъ,6% kontinentális és 26,3% szubatlanti arányt mutatnak. A mediterrán fajcsoportokba tartozó elemek viszonylag magas, megkö­zelítően 1/3-os aránya a déli elemek Carpathicum-Praecarpaticum útvonalú terjedé­sét támasztja alá. Befejezésül, a Fekete-Körös hullám- és ártere védelmében, két lényeges elemet kell kiemelni. Az egyik a Fekete-Körös zöldfolyosójának és a Praecarpathicumnak a kongluenciája; a másik a hullámtéri fauna közel egyharmadát kitevő déli elemek ­fluktuációs foltok közreműködésével történő - kelet-nyugati irányban lejátszódó „gyors" bejutása az Alföldre. IRODALOM BÁBA 1980. Bába K.: A csigák mennyiségi viszonyai a Crisicum ligeterdeiben. BMMK 6 (1980) 85-99. BÁBA 1982. Bába, K.: Eine neue Zoogeographische Gruppierung der ungarischen Land­mollusken und die Wertung des Faunenbildes. Malacologia 22/1-2 (1982) 441-454. BÁBA 1994. Bába К.: A hullámtéri ökológiai folyosórendszert veszélyeztető tevékenysé­gek malakológiai indikációja. In.: II. K-magyarországi erdő-, vad és halgaz­dálkodási és természetvédelmi konferencia összefoglalója.(Szerk.: Palotás G.) Debrecen, 1994. 255-261. BARONI-URBANI-BUSER 1976. Baroni-Urbani, C.-Buser, M. W.: Similarity of binary data. Syst. Zool. 25 (1976)251-259. DELI 1997. Deli T.: A Praecarpathicum fejlődése az Alföldön a terresztris Molluscafau­na biogeográfiai és paleobiogeográfiai elemzése alapján. Szakdolgozat. Deb­recen, 1997. 57

Next

/
Thumbnails
Contents