A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Domokos Tamás–Lennert József–Répási Józsefné: A Fekete-Körös-völgy magyar szakaszának szárazföldi malakofaunája II. (Három füzes malakológiai vizsgálata)

A Fekete-Körös-völgy magyar szakaszának szárazföldi malakofaunája II. szonylag kis hasonlóság több tényezővel is magyarázható. A hullámtérben eddig 6 meztelen csigafajt sikerült kimutatni. Ezek a fajok a szállítás és a feldolgozás körülményei miatt az uszadékanyagban nem jelennek meg. Több olyan faj is előfordul az uszadékban, amelyet ez ideig a hullámtér nem tudott adaptálni. Ezek a hydrochor terjedést bizonyító fajok: Carychium tridentatum, Cecilioides acicula, Clausilia pumila, Clausilia indet., Truncatellina cylindrica, Vitrea contracta. Közülük a Cecilioides acicula, a Clausilia pumila és a Vitrea contracta szűk tűréshatárú hegyvidéki faj.

16 A hullámtér és a Salicetumok, a várakozásnak megfelelően, már jóval nagyobb hasonlóságot mutatnak: E(H, ES) = 0,59 értékkel. Ez a magas érték a 19 közös (prezens) fajnak és a hullámtér viszonylag csekély (9) saját fajának köszönhető. A legnagyobb hasonlósági értéket a hullámtérben egymástól 12 km-re fekvő 1. és 2. Salicetum malakofaunája mutatja: E (Sí ,S2 ) = 0,89. Az itt tapasztalható maximális hasonlósági érték annak köszönhető, hogy a 14 közös faj mellett az Síben az Árion circumscriptus, a Laciniaria plicata; az S2-ben csupán a Vallonia costata jelenik meg, mint „ saját" faj. A tapasztalat két dologra világít rá: 1. A hullámtér Salicetumaira - az izoláltság(í), a gyakori elöntés és a víz transzportkísérletei ellenére is - hasonló törvényszerűségek hatnak. Vagy másképpen megfogalmazva: a Salicetumok faunája rendelkezik bizonyos tér-idő konzervativitással. 2. A konzervativitás természetesen csak a lépésről lépésre terjedés szüneteiben érzékelhető. A szétterjedési pauzákban a Salicetumok ephemer izolátumoknak foghatók fel. A tájelemek közötti, Baroni-Urbani & Buser (1994) indexek alapján történő vizsgálatok eredményeire alapozva megállapítható, hogy a hullámtér térelemei malakofaunájuk alapján igen jól elkülöníthetők. Összegzés A Fekete-Körös magyarországi hullámterének jellegzetes térelemei a néhány hektáros Salicetumok (Salix albae-fragilis). Ezek faunisztikai, ökológiai elemzését a környező térelemekbe ágyazottan, azokkal kölcsönhatásban vizsgáltuk. Az egyes térelemek malakofaunája igen változatos képet mutat. Például a tározó erdőtagjainak faj száma 19, a hullámtéré pedig 28 faj. A hullámtér Salicetumaiból, az 1999 őszi vizsgálatok befejezéséig, 24 fajt sikerült kimutatni. E 24 fajból az 5 meztelen csigafaj az 1999-es nyári és őszi gyűjtések során metodikai okok miatt nem került elő. A Salicetum malakofaunájának közel 20% -át a szűk tűréshatárú montán elemek (Helicigona banatica, Laciniaria plicata, Limax cinereoniger, Limax flavus, Vitrea crystallina) alkotják. A Helicigona banatica az egyetlen kárpáti faj. Meglepő, hogy a hullámtérben nem sikerült megtalálni a Hygromia kovácsit, annak ellenére, hogy a folyó több szakaszán is megvan e fajnak a lehetősége arra, hogy a hullámtérbe kerüljön. Például a folyó magyarországi szakaszán, a Malyvádi BÁBA 1994. 55