A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Domokos Tamás–Lennert József–Répási Józsefné: A Fekete-Körös-völgy magyar szakaszának szárazföldi malakofaunája II. (Három füzes malakológiai vizsgálata)

Domokos Tamás - Lennert József- Répási Józsefné függően lejjebb csúszik. Mivel a nyári és őszi felvételezéskor is tapasztaltuk a törést, kizárt a véletlen hiba lehetősége. Érdekes, hogy a Helix lutescens és a Laciniaria plicata megjelenése is a többinél valamivel magasabb térszintű és jobb megvilágítottságú 5-ös és 2-es számú kvadráthoz kötött. • 2. Salicetum ' 1. Salicetum 0 I i i 1 i 1 1 i i 1 1 1 1 1 i i 1 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 fajsorrend a gyakoriság alapján 8. ábra. Az Sí és az S2 összehasonlítása a diverzitás szemszögéből (1999, ősz) Az 1. és a 2. Salicetum abundancia viszonyaihoz közvetlenül kapcsolódik azok diverzitásának log A-fajsorrend segítségével történő vizsgálata (8. ábra). Az eddigi tapasztalatoknak nem mond ellent a diverzitás grafikus megjelenítése sem, hiszen az abundanciak logaritmusai egy regressziós egyenes körül szóródnak, ami a nagy hasonlóság biztos jele. A Shennon-Weaver indexszel (H sw) számított eredmények a következő sorrendet eredményezték: 1,00 (S3 - ősz), 0,87 (Sí -nyár), 0,74 (Sí - ősz), 0,67 ( S2 - ősz). Legnagyobb tehát a diverzitás az elöntés miatt kevert faunájú 3., legkisebb pedig a nemrég botoláson átesett 2. Salicetumban. Meglepő, hogy nagyobb a diverzitás hasonlósága az egymástól közel 12 km-re fekvő 1. és 2. Salicetumban, mint az 1. Salicetum két különböző aspektusában. Az élő egyedek %-ának változását vizsgálva (9. ábra) a következő tanulságok szűrhetők le az őszi gyűjtések alapján: 1. Mindhárom Salicetumban az élő egyedek legnagyobb százaléka a Carychium minimum esetében tapasztalható. 2. 9-ből 5 faj esetében az Si-ben maximális az élő egyedek %-a. 3. A Succinea oblonga a legnedvesebb biotópban (S3) éri el maximális értékét. 4. A mezofil Punctum pygmaeum, a higrofil Succinea oblonga és a Zonitoides nitidus legkevésbé érzékeny a szezonalitásra, sőt a Zonitoides nitidus élő egyedeinek %-a indifferens is a Salicetumok elhelyezkedésétől, ökológiai viszonyaitól. 48