A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Évinger Sándor: A Toponár és Fészerlak avar kori temetők népességének paleosztomatológiai vizsgálata

Évinger Sándor gyarázható, hogy a juveniliseknél még nem jutott elég idő a nagyszámú caries kialakulására, ugyanakkor a maturus korcsoportban a már korábban keletkezett szuvasodások egy része a fogszövetet elpusztítva, a fog kihullását okozta. Emellett más hatások (foglazulás, fogüreget megnyitó abrasio) is okozhattak fogvesztést, amelybe ugyanúgy beletartozhattak szuvas fogak is. A nemeket tekintve elmondhatjuk, hogy összességében a nőknek volt több szuvas foguk (4. táblázat). A statisztikai vizsgálatok sem a korcsoportok, sem a nemek között nem mutattak ki szignifikáns eltérést. A carieses fogak számát a carieses fogú egyének számához viszonyítva az érintett főre jutó fogszuvasodások számát kaptuk (3. táblázat). Ennek értéke az aduitus korú nőknél kiemelkedően magas volt, amely azt mutatja, hogy volt köztük néhány nagyon rossz fogazattal rendelkező egyén. Premortem fogvesztés a vizsgált 70 fő 68,6%-ánál fordult elő (2. táblázat). Az elváltozás gyakorisága az életkor előrehaladtával statisztikailag is igazolható módon nő. A halál előtt kihullott fogak számában is növekedés mutatható ki a kor előrehaladtával (3. táblázat), de a különbség itt nem éri el a szignifikanciaszintet. A premortem fogvesztéses egyének előfordulásának gyakoriságában csak minimális eltérést tapasztaltunk a nemek között, viszont a nőknek szignifikánsan több foguk hullott ki, mint a férfiaknak (4. táblázat). Ebben az is közrejátszott, hogy az aduitus korú nők között több olyan egyén is akadt, akinek közel az összes foga kihullott valamilyen szájbetegség következtében. Ezt mutatja esetükben a halmozottság kimagasló értéke is (3. táblázat). Cisztát vagy tályogot a népesség 44,3%-ánál találtunk (2. táblázat). A ténylegesen vizsgálható állcsontfelület 3,32%-át érintette ez az elváltozás-típus (3. táblázat). Az aduitus korcsoportú nőknek kiemelkedően sok cysta/abscessusuk volt, és a halmozottság értéke is náluk bizonyult a legmagasabbnak. Ez azt mutatja, hogy volt köztük néhány nagyon rossz fogazató egyén. A 3. táblázat adatai alapján megfigyelhető az is, hogy milyen egyértelmű arányosságot mutat egymással a szuvas fogak és a cysta/abscessusok gyakorisága. Ez részben alátámasztja azt a feltételezést is, mely szerint a tályogok legtöbbször a fogszuvasodás egyik következményeként jelennek meg. A fogzománc hypoplasia vizsgálatára alkalmas (legalább egy darab vizsgálható frontfoggal rendelkező) 61 egyén 57,4%-ánál fordult elő ez az elváltozás (2. táblázat). A megvizsgált frontfogak 38,85%-a (3. táblázat) mutatott enyhe, de már szabad szemmel is észlelhető vagy erősebb hypoplasiát. Az adatok elemzésénél abból indultunk ki, hogy érdemi különbséget legfeljebb csak a nemek között tapasztalhatunk, a korcsoportok között (nemen belül) nem. Ennek oka az, hogy a fogzománc hypoplasia egy patológiás amelogenezis (fogzománcképzés) látható eredménye, és így a fogak képződésének ideje alatt, a kora gyermekkorban alakul ki. A fogak kifejlődése után az így létrejött hypoplasias sávok rögzülnek és nem változnak már a továbbiakban, vagyis a korcsoportoktól függetlennek mondhatók. A hypoplasiával rendelkező egyének nem szerinti megoszlása nem mutatott szignifikáns különbséget a férfiak és nők között. A hypoplasias fogak gyakorisága viszont kiugróan alacsony volt az aduitus korú nők körében (3. táblázat). Figyelembe véve azonban, hogy nagyon egységes képet kaptunk a többi csoportnál (3. táblázat), valamint azt a feltételezést, hogy nemen belül a korcsoportok között nem valószínű lényegi 434