A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Évinger Sándor: A Toponár és Fészerlak avar kori temetők népességének paleosztomatológiai vizsgálata

A Toponár és Fészerlak avar kori temetők népességének vizsgálata eltérés az elváltozás gyakoriságában, úgy véljük, hogy e kiugró adat megjelenése csak a kis elemszám és a minta töredékessége folytán kialakult véletlen hatások eredménye. 2. Fészerlak A fészerlaki temető feltárt 218 csontvázleletéből összességében 96 felnőtt egyén volt alkalmas a szájpatológiai elemzésre. A temető vizsgált egyéneire vonatkozó korindex 35,61 év. Az optimális (áttört) fogak száma 2949, a premortem elvesztett fogaké 250, az in vivo fogszám 2699, a vizsgálható fogak száma 1606, míg a postmortem foghiányoké 1093. A szuvas fogak száma 276, a gyökérig kopottaké 19. A CRE index értéke 26,85, a CE indexé 5,48. A ténylegesen vizsgálható állcsontfelület nagysága 2329 volt, amely a vizsgálható fogszám (1606), a premortem foghiányok (250) és az elemzett állcsontfelületen észlelhető postmortem fogvesztések (473) összege. A 276 darab fogszuvasodásnak а С1-5 skála alapján összesített értéke 597. A módosított CRE értéke 0,94. A temető vizsgált egyéneire vonatkozó ADI index 59,50. A népességre jellemző átlagos fogkopási érték 3,08, amely Huszár 6 fokozatú skálájába

22 visszahelyettesítve az abrasio superficialis II-nek (3. fokozat) feleltethető meg. A hypoplasia vizsgálatára alkalmas koponyák száma 80, a vizsgált fogak száma 501, a hypoplasias fogaké 245 volt. A HDI értéke 52,19. A mintában egyetlen szenilis korcsoportú nő fordult elő. Adataival ugyanúgy jártunk el, mint a toponári temető szenilis korú nője esetében. A vizsgált 96 egyén 74,0%-ánál fordult elő fogszuvasodás (5. táblázat). Leggyakrabban a maturus férfiaknál, míg legritkábban az aduitus nőknél jelent meg ez az elváltozás, de nem találtunk érdemi különbségeket sem a nemek, sem a korcsoportok között. A vizsgált fogak 17,19%-a volt szuvas (6. táblázat). A cariesek száma a kor előrehaladtával statisztikailag igazolható módon növekszik. A nemek között nem találtunk számottevő különbséget (7. táblázat). A legtöbb szuvas fogat a maturus férfiaknál találtuk, és a halmozottság mértéke is az ő esetükben volt a legmagasabb. Premortem fogvesztésben a vizsgáltak 46,9%-a volt érintett (5. táblázat). A premortem foghiányos egyének gyakorisága az életkor előrehaladtával statisztikailag is igazolható módon nő, míg a nemek között nincs számottevő különbség (7. táblázat). A ténylegesen vizsgálható állcsontfelületnek 10,73%-át tették ki a halál előtt kihullott fogak (6. táblázat). Ezek száma is egyértelműen növekszik az életkorral, a különbség szintén szignifikáns. A vizsgált népesség 33,3%-ánál fordult elő cysta/abscessus (5. táblázat). Az elváltozás a nemeket tekintve a férfiaknál, míg az életkort nézve az idősebbek között fordult elő gyakrabban. Mindezek statisztikailag is alátámaszthatók. A cysta/ abscessusoknak a ténylegesen vizsgálható állcsontfelülethez viszonyított aránya 2,71% (6. táblázat). A ciszták és tályogok száma, akárcsak az előfordulási gyakoriságuk, a férfiaknál, illetve az idősebb korcsoportokban volt a nagyobb. A különbségek szignifikánsak. A 6. táblázat adatait szemügyre véve látható a szuvas fogak és a cysta/abscessusok számának korrelációja. HUSZÁR 1976. 435