A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Molnár Erika–Marcsik Antónia: paleopatológiai elváltozások egy avar kori széria (Szarvas 68. lelőhely) embertani anyagában

Paleopatológiai elváltozások egy avar kori széria embertani anyagában morfológiai változásokat sorolhatjuk ide. Ezek a rendellenességek nem esnek a normál anatómiai (vagy funkcionális) variánsok kategóriájába, s az egyénre nézve valamilyen (esztétikai, vitális, funkcionális stb.) hátránnyal járnak.

9 Anyagunkban 31 csontvázleletnél, 8 lokalizációban összesen 36 esetben találtunk fejlődési rendellenességeket. A megfigyelt anomáliákat táj anatómiai régiók szerint osztályoztuk, és figyelembe vettük Barnes könyvét.

10 Legnagyobb gyakorisággal a csigolyákon figyeltünk meg fejlődési rendellenességeket, hasadékképződések (12 eset), számfeletti vagy csökkent számú csigolyák (8 eset) formájában. A csigolyák záródási zavara a spina bifida. A velőcső záródása elmarad, ezért a csontos gerinccsatorna is nyitva marad, mivel a csigolyaív nem egyesül. A szarvasi anyagban 3 egyénnél figyelhető meg ez a rendellenesség, amelyekből egynél a TI, egy-egy esetben pedig a Tll, illetve az L5 csigolyákon manifesztálódott. A csigolyaívek záródási defektusa gyakran fordul elő a sacrumon. Az anomália kiterjedhet valamennyi (teljes sacrum bifidum), illetve egy vagy néhány szegmentre (részleges sacrum bifidum). A szarvasi temetőben viszonylag ritkán fordult elő ez a rendellenesség. Részleges sacrum bifidumot 8, teljes sacrum bifidumot csak 1 esetben észleltünk. Ez utóbbi rendellenességek általában panaszmentesek. A spina bifida felnőttkorban a gerinc stabilitásának megromlása miatt ritkán derékfájdalmat okozhat. A sacralisatio (az L5 vagy a farkcsigolyák a sacrumhoz csontosodnak), illetve a lumbalizáció (az első keresztcsonti csigolya a lumbális csigolyákhoz hasonlít vagy éppen önálló képletet alkot) előfordulási aránya szintén alacsony a szériában, mindkét típusú elváltozás 4 esetben fordult elő. E rendellenességek gyakran tünetmentesek is maradhatnak, azonban nem ritkán tartós deréktáji és ágyéki panaszokat okoznak. Külön említésre méltó egy nagyon ritka fejlődési rendellenesség előfordulása anyagunkban. Az úgynevezett „butterfly" (hasadt) csigolya a korai embrionális periódusban kialakuló anomália. A chorda dor salis, amely normális esetben az embrionális élet 6. hetétől kezdve visszafejlődik, ritka esetekben fennmaradhat a csigolyatestekben, amely porcosodási, illetve csontosodási zavart okoz. Ennek eredménye a hasadt centrum. Ha a hasadék a csigolyatestet középen két részre osztja, „butterfly" csigolyáról beszélünk. Ezt az anomáliát figyelhettük meg a 189. sírhoz tartozó felnőtt férfi 11. háti csigolyáján (2. kép). A csigolyatest sagittálisan osztott, ék alakú. Az elváltozások következtében az illető egyén életében feltehetően súlyos fájdalmakban szenvedhetett. A mellkasra lokalizálódó fejlődési rendellenességek közül a synostosis costarum (bordaösszenövés), illetve a fenestratio sterni (hasadék, illetve nyílás megjelenése a corpus sternin) jelenléte figyelhető meg egy-egy esetben. E két fejlődési rendellenesség klinikailag tünetmentes, gyakoriságuk alacsony, paleopatológiai jelentőségük akkor van, ha más fejlődési rendellenességekkel együtt fordulnak elő. 9 DOBSZAY 1969. 10 BARNES 1994. 413