A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Simonyi Erika: Beszámoló a MO. autóút Gyál 3. és Gyál 10. lelőhelyén feltárt Árpád-kori lakóházakról

Beszámoló az MO. autóút Gyál 3. és Gyál 10. lelőhelyén feltárt... Leletanyag: Árpád-kori szemcsés, hullámvonallal és hullámvonalköteggel díszített töredékek, csigavonalas fazék- és bográcsperem töredék. Humuszdepó 1. objektum (14-15. kép): Árpád-kori félig földbe mélyített, 324 x 310 cm oldalhosszúságú, lekerekített sarkú, négyzet alaprajzú ház gödre. A ház pusztulása után egy szabadban álló kemence előgödrét ásták a betöltésébe (Humuszdepó 2. objektum) (16. kép). A háznak szelemenes, nyeregteteje volt, amelyre a nyugat-keleti tengelyben, a ház falánál feltárt cölöplyukak utalnak. Mindkét cölöplyuk betöltése vágja a házban feltárt két padlóréteget. A két cölöpöt egyszer cserélték, gödrüket megújították. A nyugati oldalon lévő cölöplyukak közül valószínűleg a ház falához közelebb eső a későbbi (átmérője 22 cm, mélysége 29 cm). A nyugati cölöplyuk 32 cm átmérőjű és a padlótól mérve 34 cm mély volt. A keleti oldalon feltárt, megújított cölöplyukak viszonya egyértelműbb. A ház belseje felé eső (átmérője 18 cm, mélysége 42 cm) volt a korábbi, hiszen miután ezt a cölöphelyet megszüntették, gödrét szürke agyaggal betapasztották. A későbbi cölöplyuk átmérője 25 cm, mélysége a padlótól 40 cm. A ház északnyugati sarkában egy 10 cm átmérőjű, kerek karólyuk vágja át az 1. padlódeszka rétegeit. A házban két rétegben figyeltük meg fapadló nyomát, mindkettőt vékony rétegben agyaggal letapasztották (15. kép). Főként az alsó - 1. padló - bontásakor sikerült a deszkák maradványát jó állapotban megfigyelni, több esetben még a deszkában lévő csomók lenyomata is megmaradt. A faborításra sárga-szürke agyagot tapasztottak, megakadályozandó a padló kigyulladását. A felső - 2. padlóréteg - behordott sárga homokból és foltokban megfigyelt szürkésfehér, keményre lejárt agyagos felületből állt. Alatta fekete, szerves, deszkapadlószerű réteget bontottunk ki. A ház délnyugati sarkában meghagyott tanúfalon az 1. padló felett több rétegben, behordott sáros csíkokat figyeltünk meg. A rétegek a ház közepe felé lejtenek, a homokos altalajba e rétegeket mélyen beletaposták. A jelenségből arra következtettünk, hogy ezen a részen jártak a leggyakrabban, valószínűleg itt lehetett egykor a bejárat. A ház kemencéje eredetileg az északkeleti sarokban állt, boltozatát bele vájták a sárga, homokos altalajba. Sütőfelülete (átmérője: 94 cm) keményre átégett, íves felületű. Tapasztasa 2 cm, alatta és az oldalán vastag rétegben szürke agyagot találtunk. A kemencét rövid ideig használták, valószínűleg a homokos altalaj nem bírta el a boltozatot, leszakadt. Az omladékot eltakarították, s a metszetfal tanúsága szerint a kemence belsejét sárga homokkal töltötték fel. A régi kemence előtt, a ház lakóterén belül, az északkeleti negyedben építettek egy új tűzhelyet (17. kép). Sütőfelületét patkó alakban az 1. padlószintre építették rá. Boltozatát hasonló módon, mint a kőkemencékét, szürke és sárga, keményre összegyúrt agyaghengerekből, gombócokból ráépítették a sárga agyaggal vastagon letapasztott 1. padlóra. E kemence szája előtt a padló sárga agyagos tapasztasa erősen megvastagodott, 5-7 cm volt, minden valószínűség szerint ezzel próbálták megelőzni a padló kigyulladását. A kemence omladékából egy orsókarika került elő. 359