A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Fancsalszky Gábor: Germán népek a Kárpát-medencében a Kr. u. I. évezredben

Germán népek a Kárpát-medencében а Кг. u. I. évezredben 375 táján a Fekete-tengeri osztrogótok soknemzetiségű birodalmának legyőzése volt a kezdet, királyuk, Ermanarich is elesett (osztrogót = fényes, tündöklő, más néven greutungi = síksági, illetve keleti gót). Az ekkor legyőzött gótok mellett a szkírek, herulok és rugiak keleti germán törzsei is meghódoltak a hunoknak. 376-ban az erdélyi vizigótok következtek. Királyuk, Athanarik ugyan nem esett el, de népe menekülni kényszerült. Egyik részük Alavivus és Fritigern vezetésével a Római Birodalomba igyekezett. A segítőkész rómaiak már a dunai átkelésnél is jókora hasznot húztak belőlük, majd ideiglenes menekülttáboraikban még kutyahúst sem restelltek felszolgálni nekik. A felháborodott gótok 378-ban a hadrianopolisi (Edirne) csatában Valens császárt is megölték - ez már nem is olyan nagy meglepetés. Ennek következtében a rómaiak kénytelenek voltak a kialakult helyzetet szentesíteni: hivatalosan elfogadták a már egyébként is a területükre jutott barbárok jelenlétét. Ezek után joggal közlekedhettek egyik provinciából a másikba. Az Alatheus és Saphrax vezette vizigót-alán és hun (!) „hadak" így jutottak Pannoniába 379ben. Egyetlen céljuk már csak a rablás volt. Mit tehetett a két uralkodó? Gratianus és I. Theodosius hálából dicső tetteikért foederatiként (szövetséges barbár) telepítik le őket a tartományban. A következő negyed század Pannónia szempontjából a pusztulás és az anarchia időszaka, történetében először, de nem utoljára. 401-ben ehhez járul az erre vonuló vandálok észak-pannoniai pusztítása, majd Alarich gótjai törnek be Itáliába, sajnos Pannonián keresztül. A vandál származású római katonai parancsnok, Stilicho megbékítésük után Pannoniában telepíti le őket, ami azonban a legkevésbé sem akadályozza meg Alarichot Róma 410-es kirablásában. 405-re vált nyilvánvalóvá a kelet-európai germánok számára, hogy a 376-os hun támadás csak előjáték volt, az igazi lökés csak most jön: a hunok Európába fogják áthelyezni hatalmi központjukat, hiszen világuralmi terveik útjában immár csak a Római Birodalom áll. A felismerést tett követi: 406. december 31-én, a nyugat-európai népvándorlás kor kezdetén, lépik át a Rajnát a hunok elől menekülő, Godegisel vezette vandál, szvéb (ekkortól hívjuk így a kvádokat), alán és silling vandál (a lengyelországi Szilézia névadói) seregek. Ettől kezdve Attila haláláig (453) a hunok irányították az eseményeket. A Kárpát-medencébe 406 után bejutó hunok nagyjából ugyanazt tették, mint korábban a rómaiak: saját céljaik érdekében játszották ki és használták fel az egyes germán népeket. Hagyták, hogy egymást pusztítsák, ha viszont szükségük volt rájuk, akkor szövetségesként még a hatalom közelébe is engedték őket. Az Itáliába tartó osztrogótok a változatosság kedvéért újra végigrabolják Pannoniát, ezúttal Radagasius vezetésével, Thorismud pedig hun szövetségesekkel győzi le a szvébeket és a gepidákat. Az újabb kutatások szerint az ekkor kiirtott gepida uralkodói ház kincsei kerültek elő Szilágysomlyón. Források hiányában nehéz pontos adatokat közölni, csak az biztos, hogy 447 után Attila magyarországi, valahol az Alföld déli részén található udvarában már számos germán szövetséges uralkodó élt: az osztrogót Valamir, a szkír Edika, valamint a legerősebb: a hunok által „szentesített" gepida Ardarich. De ne feledkezzünk meg a helyi származású arisztokrata Orestesről, az utolsó nyugatrómai császár, Romulus Augustulus apjáról sem. Közismert világtörténeti tény, hogy az Orestessel együtt 259