A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Fancsalszky Gábor: Germán népek a Kárpát-medencében a Kr. u. I. évezredben

Fancsalszky Gábor „szolgáló" Edika fia, Odoaker fosztja majd meg trónjától az egyébként gyermekkorú (kb. 16 éves) császárt 476 augusztusában, miután apját kivégeztette. (Nem tartozik szorosan ide, de fontos tudni, hogy Odoakert, fiát és kíséretüket viszont Itália új ura, Nagy Theoderich öleti meg egy lakomán, 493. március 15-én.) A nagykirály halálát követően derül ki, hogy ki volt az úr a háznál: azért mertek fellázadni a hunok ellen a korábbi „szövetségesek", mert Attilának nem volt méltó utóda. A hatalmat a legidősebb fiú, EUak örökölte, de őt apja nem kedvelte. A középső, Dengitzik hasonlított jellemben legjobban atyjára, aki viszont a legkisebbet, Ernakot (írnek) szerette a legjobban. Hiába lázadtak azonban fel bátyjuk ellen, a trónöröklési harcot Ellák nyerte meg. Ez a tény viszont bizonyára rányomta bélyegét a hadvezetésre is. A gepida irányítású szövetség szvéb, rugi, herul, szkír és szarmata csapatai 455-ben vívják meg a döntő csatát az Ellák vezette hun, osztrogot, alán sereggel a pontosan nem azonosítható Nedao folyónál. Ellák halálával lényegében véget ért egy korszak, és egy új kezdődött: a túlélő germánok évtizedei. A győztesek éltek jogaikkal, ekkor teljesült a gepidák régi vágya is: végre megszerezték Erdélyt a gótoktól. A hatalom új birtokosai bizonyára kifosztották a hun kincstárat is, de vagyonukat gyarapította a bizánci arany adó is. Királyi házaik pompájáról töredékességük ellenére is fényűző leletek tanúskodnak. Az apahidai gepida uralkodó (Omharius) ékszerei és hatalmi jelvényei, valamint a szamosfalvi lelet csak a korszak legismertebb nyugati fejedelmeinek tárgyaival vethetők össze, de a szkírekhez köthető bakodpusztai lelet is az időszak leggazdagabb női sírleleteinek egyike Európában. A Római Birodalom nem nézhette tétlenül a gepida-liga tagjainak a győzelmet követő diadalmámorát, hiszen a kor legfélelmetesebb hatalmával számoltak le. Kézenfekvő megoldásnak látszott tehát a legyőzött osztrogotok támogatása: ennek lett egyik következménye Pannónia osztrogot korszaka (456-471). A Dunántúl délkeleti részén három önálló fejedelemségben telepedtek le Thiudimer, Valamer és Vidimer alattvalói. A gótok Thiudimer király vezetésével győzték le az egyelőre azonosítatlan Bolia folyónál a gepida-ligát 469-ben. Valószínűleg itt esett el Edika és egyik fia, Hunvulf (Hun farkas) is. Sokat elárul az Attila alatti erőviszonyokról a hunok volt „szövetségeseinek" névadási szokása. A csatában a szvébeket Halarich mellett Hunimund vezette. Az osztrogotok sikerük ellenére hamarosan elhagyták a már amúgy is kifosztott Pannoniát, amihez az is hozzájárulhatott, hogy éppen legősibb ellenfelüket, a gepidákat nem sikerült teljesen felszámolniuk. A 471 után távozó gótok között volt a már kamaszodó (Nagy) Theoderich, Thiudimer fia is. Az a legenda, mely szerint az egyik legnagyobb germán király a Balaton környéki gót szállások egyikén született volna, nem állja meg a helyét, ugyanis 453/54 táján, még az osztrogotok keleti, pontusi hazájában látta meg a napvilágot. Itália királyaként pannóniai birtokainak északi határa mindig a Dráva volt, s származásához méltóan főleg a gepidákat akarta irtani, amire főleg a Szerémségben volt alkalma. 526. augusztus 30-án bekövetkezett halála Attiláéhoz hasonló erő kikapcsolódását jelentette, ugyanis rögtön megkezdődött a Kárpát-medence szállásterületeinek újraosztása. A langobardok megjelenése vetett lényegében véget a nagy germán népmozgásoknak. Dél felé vonulásuk során 488 után először a rugiakat, majd 510 előtt a herulokat győzték le. Ezzel azonban kivívták Nagy Theoderich haragját, hiszen a 260