A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Tomka Péter: Előszó

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25 (2003) 251-254. ELŐSZÓ Megvolt hát a 13. találkozó a Hadak Útján. Köszönet érte a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának, a vendégszerető Gyula városának, a segítőknek és nem utolsó sorban Liska Andrásnak. Okosan hallgattunk, némileg vitatkoztunk, jót kirándultunk és általában - ahogy szoktuk - jól éreztük magunkat. Még megvagyunk, működik a társaság szelleme (bár a kifulladás némi jeleivel küszködve). Elkelne azért az új lendület - hol vagytok, a népvándorlás korának fiatalabb kutatói? Némi meglepetést keltett, hogy milyen ügyesen nyomultak az antropológus kollégák - ez a kötetben is látható: a 6 régész szerzőt számszerűen leelőzte a 7 embertani tanulmány. Csak gratulálni tudok nekik, szeretjük őket mi régészek, szükségünk van rájuk, és értékeljük munkájukat. Az alábbi bemutatásnál - nem nélkülözve némi egészséges szakmai sovinizmust - kénytelen leszek picit más hangsúlyokat alkalmazni régészek és antropológusok esetében. Nem várhatja tőlem senki ugyanis, hogy véleményt mondjak a tudományukon belüli teljesítményről. Akkor se, ha máris sokat tanultam tőlük. Egyetlen dolgot kísérelhetek meg: kihámozni, hogy a régész számára mi újat adnak. Most és nekem. Egyelőre tovább érlelem azt, amivel évek óta szekálnak barátaink: hogy fogalmazzam meg, mit várok (várunk) tőlük. Még a hat leadott régészcikk sem foglalkozik mind a népvándorlás korának régészetével. Fancsalszky Gábor például a népszerűsítő irodalom stílusában azt foglalta össze, amit a Kárpát-medence germán népeinek történetéről fontosnak tart. Örvendhetünk látóköre bővülésének, új eredményt (reméljük: még) nem kérhetünk rajta számon. A két avar koros tanulmány jól bevált kutatási stratégia mentén halad tovább. Peremi Ágota bemutatta, hogy éles szemmel mi mindent lehet szórványokból - a kékkúti temető maradványaiból - kihozni. Gyarapodtunk tehát egy új „ZamárdiKáptalantóti" típusú lelőhellyel a 7. század végéről - 8. század elejéről és elgondolkozhatunk azon, hogy a koporsójukra két téglalap alakú lemezt kereszt alakban felszegező, amúgy lóval áldozó népek keresztények voltak-e? A ráadás: rövid ismertető egy (újabb) olyan későavar temetőről, amelyet 10-11. századi köznépi sírok rétegeznek fölül. A csemege: az ősrégi asztragaloszjáték első, jól datálható avar kori előfordulása. Kiss Gábor tanulmánya is két - összefüggő - részből áll. Sikerült újra felfedezni, lenyűgözően széles kitekintéssel és aprólékos elemzéssel keltezni, a déli kultúrkapcsolatok rendszerébe illeszteni egy ritka tárgyat (préselőmintát), mi251