A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Nagyné Varga Éva: Könvytárak egy viharsarki múzeum égisze alatt (1899–1951)

Nagyné Varga Éva 1945-46 folyamán - de még 1947 decemberében is (lásd Békéscsabai Polgári Kör) - több megszűnt egyesület és testület kisebb közgyűjteménye olvadt be a Féja Géza vezette bibliotékába. A számos régiséget megőrző dokumentumtárak elsősorban a népkönyvtár szépirodalmi részlegét gyarapították, például Thury Zoltán összes művének gyűjteményes kiadásával, illetve Tolnai Lajos csaknem minden jelentős alkotásával, így vált lehetővé, hogy az 1860-tól az 1890-es évek végéig terjedő időszak magyar literatúrájának termése csaknem a maga teljességében kapjon helyet a polcokon. A mindössze néhány hónap alatt 20 000 kötet fölé emelkedett könyvállomány kisebb részének - elsősorban a közérdeklődésre számot tartó mintegy 6000 kötetet számláló forgalmi részleg - alkalmi feldolgozása, katalogizálása után 1945. július 15-én nyílt meg Békéscsaba város Népkönyvtára a nyilvánosság előtt.

35 A gyűjtemény továbbra is a múzeumépület nyugati szárnyának használt bútorzatú két helyiségében, igen szűkös körülmények között került elhelyezésre. Kölcsönzés minden délután 17-től 19 óráig, szombaton valamivel korábban folyt, helyben olvasás lehetőségének híján pedig a kölcsönzőszoba asztalai mellett lehetett elidőzni. Féja Géza személyiségének és propagandájának köszönhetően a népkönyvtár működésének első hónapjaiban naponta megforduló 20-25 látogatót télen már 70-80 követte;

36 a megnyitást követő hetekben pedig többet forgalmazott, mint a régi városi bibliotéka egy egész esztendőben. Mindez két év alatt, a délutáni és esti órákra tett nyitva tartásnak köszönhetően közel 10 000 kötet kölcsönzését jelentette - többet, mint a háború előtti harminc évben összesen.

37 1948-ban például már 1375 olvasót regisztráltak; a téli hónapokban naponta 120-150 között ingadozott a kölcsönzők száma.

38 Sőt, Darabos Pál emlékei szerint néha kétszáznál is többen jelentek meg a népkönyvtárban a nyitva tartás ideje alatt,

39 ami egy olvasóterem biztosítása esetén megsokszorozható lehetett volna. Csupán 1949-ben következett be hanyatlás a kölcsönzés terén, melynek oka nagyrészt a selejtezés területén elkövetett túlzásokban keresendő. Békéscsaba minden társadalmi rétege képviseltette magát a látogatók között, ám sokan közülük - először járva könyvtárban - a katalógusok használatának módját sem ismerték. Féja könyvajánlást bevezetve közvetlenül foglalkozott olvasóival, így nem csupán kölcsönzés folyt a Közművelődés Házában, hanem gondolatformáló eszmecserék indultak útjukra a nyitva tartás órái alatt. A közismert író a népkönyvtár falain kívül is sokat fáradozott a kultúra népszerűsítéséért: felolvasásai, színvonalas irodalmi estjei az 1945 után kibontakozó szellemi élet egyik központjává tették a múzeum intézményét. Ebben rejlett a titka annak, hogy néhány esztendő alatt sikerült a mostoha körülmények ellenére (időnként még a villanyvilágítás és a fűtés is szünetelt) megsokszorozni az olvasók számát. A tengernyi könyvtári teendőt hivatalosan egyedül ellátó Féja Géza mindössze alkalmi segítséget kapott a múzeum altisztjének személyében; továbbá a Rudolffőgimnázium diákjai - például Darabos Pál, Miskolczy László, Bayer Jenő - által FÉJA 2001. 153. FÉJA 2001. 155. CSOBAI 1998. 651. BALOGH 1990. 12. DARABOS 1979. 29. 222