A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Nagyné Varga Éva: Könvytárak egy viharsarki múzeum égisze alatt (1899–1951)

Könyvtárak egy viharsarki múzeum égisze alatt (1899-1951) Az első világháború szinte teljesen megbénította a „Közművelődésháza" munkáját, mivel annak helyiségei más, a hadiállapot miatt otthontalanná váló intézmények menedékéül szolgáltak. Ezért az újonnan megnyitott múzeumot közel egy évre bezárták, könyvtára azonban még 1915 végéig szüneteltette tevékenységét a látogatók előtt. Békéscsaba 1918-ban rendezett tanácsú várossá alakult, ami elvileg kedvezőbb feltételeket biztosított a kulturális szervezetek működéséhez. A két világháború között a legtöbb vidéki közgyűjtemény elhelyezése megoldatlan volt: bérelt helyiségekben, ideiglenesen átengedett hivatali szobákban, iskolai tantermekben húzódtak meg. Ilyen szempontból a csabai múzeum helyzete szerencsésnek mondható, hiszen önálló épülettel rendelkezett, amely otthont adott a városi könyvtárnak, egy műteremnek és a hozzá tartozó vendégszobának, továbbá - az eredeti elképzeléseknek megfelelően - az intézmény a kultúrház funkcióját is betöltötte. A „Közművelődésházá"-ban működő Aurora-kör a polgári demokratikus gondolat ápolójaként magas színvonalú, modern zenei és irodalmi rendezvényeivel, képzőművészeti kiállításaival nem egy esetben az ország közvéleményének érdeklődését is felkeltette. Azt azonban, hogy a két világháború között afféle „kis Nagyvárad "-ként számon tartott település kulturális életének fejlődése mégsem volt zavartalan, többek között a múzeum sorsának alakulása is bizonyítja. Működését a pénzügyi nehézségek egyre katasztrofálisabbá tették: 1922-ben megszüntették a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsát és Főfelügyelőségét, s csak 1929-ben történt újabb intézkedés a vidéki közgyűjtemények ügyeinek rendezésére; fenntartásáról 1925-1936 között mintegy 90-92%-ban, ezt követően pedig - államsegély híján - teljes egészében Békéscsaba város gondoskodott.

20 Részben ennek köszönhető, hogy a városi könyvtár két világháború közötti helyzete is egyre áttekinthetetlenebbé vált. A látszatéletű kiadványtár kezelője ebben az időszakban - a visszaemlékezések szerint haladásellenes és az olvasók igényeivel nem sokat törődő - Haan Albert büntetőbíró volt. A részleg kezdetben hetente kétszer, (csütörtökön és vasárnap) két-két órán keresztül állt az olvasók rendelkezésére a délelőtti órákban. A könyvtár iránti érdeklődés nagyrészt a polgárság köréből nyilvánult meg, az olvasók évi forgalma például az 1930-as években 5-600 körül mozgott.

21 Haan Albert a kölcsönzési lehetőség korlátozása végett 1930-ban ismét benti olvasáshoz kötötte a dokumentumok használatát; 1938-ban pedig már rendeletbe foglalták, hogy a könyvek „csak indokolt esetben és főleg tudományos kutatás céljaira kölcsönözhetők ki".

21 A város kulturális ügyosztálya azonban ahelyett, hogy a kölcsönzési, könyvtárhasználati lehetőségeket biztosította volna, könyvkötési díj szedését vezette be, majd az értékesebb példányok kölcsönzését óvadék letételéhez kötötte. Ezek a rendelkezések a bibliotéka látogatottságát kedvezőtlenül befolyásolták, ugyanakkor a gyűjtemény továbbfejlesztését is akadályozták. A Horthy korszak könyvtárainak szellemi süllyedését jól példázza a békéscsabai múzeumi könyvállomány sorsának alakulása is. Ez a részleg az első világháború végéig általában komoly, tudományos színvonalú alkotásokkal gyarapodott, s 20 G. VASS 1979. 44-45. 21 BALOGH 1960. 16. 22 BALOGH 1960. 13. 217