A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Nagyné Martyin Emília: Emberek és sorsok a magyarországi románok archív fényképein

Emberek és sorsok a magyarországi románok archív fényképein volt. A nem jellegzetes népviselettel bíró falvak, közösségek öltözetéről kizárólag ezek a fotók szolgáltatnak információkat. A fényképen szereplők öltözete jelentéstartalommal bírt, kifejezte a viselő nemét, társadalmi helyzetét, életkorát, családi állapotát, vallását a helyi hagyományoknak megfelelően. Természetesen a képek összhatását a fényképész ízlése, szokásai is befolyásolták. Vannak a fényképeken megjelenő tipikusnak mondható elemek. Fontos volt a képeken a fegyelmezett testtartás, a nyílt tekintet, a komoly arckifejezés, amelyek egyaránt közvetítik a tiszteletadást és önbecsülést. Az alakok szerepelhetnek a képeken ülő vagy álló helyzetben. Általában megfigyelhető, hogy a legények lazább tartásban is szerepelhetnek a képeken, kezüket csípőre téve vagy társuk vállán nyugtatva. Az asszonyok gyermeküket legtöbbször ölükbe ültetik, a lányok kezükben keszkenőt tartanak, vagy egymást karon fogva pózolnak. A ruházat és a testtartás sokszor fontosabb volt a fényképet készíttetők vagy a szemlélők számára, mint az arc, a személyiség ábrázolása, ami a retusálással élettelenné vált. Egészen az 1940-es évekig alig találhatunk a felvételeken mosolygó arcot, mert a hagyományos társadalom normái a komolyságot várták el a nyilvánosság előtt való megjelenéskor éppúgy, mint a szintén nyilvánosságra szánt képeken. Tehát nem az egyedi, hanem a közösségi jegyek felismerhetősége volt a fontos. Ez összefügg a fényképeknek a paraszti közösségek életében betöltött szerepével, vagyis azzal a ténnyel, hogy általában valamilyen közösségi vagy családi alkalom volt a fény képkészítés oka. A fényképek emberi kapcsolatok fenntartására is alkalmas tárgyak. Jó példát szolgáltatnak erre a katonaképek, az emigrációból küldött fényképek vagy a rokonok egymásnak küldött fotói. Minden fényképnek története van. Az ezekkel kapcsolatos életrajzi interjúk hasznos kiegészítői az életmód-kutatásnak, az életformaváltozás vizsgálatának. Nagyon fontos eleme volt a fényképnek a háttér, a kellék (pl. kosárka, virágcsokor, asztalka, drapéria, cigaretta, kesztyű) és a póz. A beállítás az esemény megszépítését, emelkedetté tételét szolgálta. A fényképkészítést sokszor a hiúság, a fiatalság megörökítésének vágya motiválta. A fényképeket eredendően közszemlére szánták. A közösség mindig is szabályozta a képek nyilvánosságra tételének módját. Voltak nyilvánosság elé tárt, berámázott, falakon jól láthatóan elhelyezett fényképek. Ezek a legszélesebb nyilvánosság számára is hozzáférhetőek, reprezentatív funkciójúak. Egy másik csoportba a személyesebb jellegű, intimebb, főként albumokban tárolt fényképek tartoznak, amelyek nyilvánossá tételéről, megmutatásáról a tulajdonosok döntenek, megválasztva az alkalmas személyt és időpontot. Minden családban vannak a fiókok mélyére rejtett fotográfiák, amelyek csak ritkán kerülnek elő, vagy mert nem tartják ezeket jól sikerülteknek, vagy mert mély pozitív vagy negatív érzelmi töltéssel bírnak. A lakásbelsőben vagy albumokban elhelyezett képek elrendezése az egyéni és közösségi ízléshez igazodik. A századfordulón a fényképek csak kis számban voltak jelen a lakásbelsőben, hiszen csak a módosabb családok engedhették meg ezt maguknak. A két világháború között már számuk megszaporodik, de kereteik általában egyszerűek, díszítetlenek. Kivételt képeznek az egy-egy település módosabb parasztcsaládjainál fellelhető nagyméretű portrék. A fényképek helye leggyakrabban a tisztaszoba legjobban látható szemközti fala vagy a lakás egyéb falfelülete. Nagyobb méretű családi fotókat, egyéni vagy pá125