A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Cs. Szabó István: Adatok a Körös-vidék lótenyésztésének történeti-néprajzi ismeretéhez

Adatok a Körös-vidék lótenyésztésének történeti-néprajzi ismeretéhez között is még a 19. század vége felé gyakoriak voltak a lólopások."

70 Egy 1821. április 14-én kelt „panaszlevél" szerint Szatmári Péternek „...öt Lova nyűggel egyszerre ...a tsikója meg már azelőtt is..." belement a szomszédja tengeri vetésébe: „...a Tengerimet öszve törették... a'Szállásra kimentem annak megnézisire".

71 Békéscsabán a tanyai heverő lovak az élet letakarása után a szomszédokéval együtt, naponként a tarlóra hajtattak. Ekkor még sem árok, sem fa nem jelölte a tulajdon határát. A lovak magukra hagyva mentek, amerre ösztönük hajtotta őket. Nem volt ember, akinek a tulajdonában kárt tehettek volna, de olyan sem, akinek eszébe jutott volna a lovakat eltulajdonítani. „A gazda kinek végre is kézibe jutott a lovak sorsa, hallgatódzott melyik irányban hallatszik a vezérlő kolompja. Ha ez sem vezetett útba felmászott az őrfára s onnan nézett szét, amíg szemei a távolban lófalkára nem akadtak. Majd a nyergesére pattant, utána nyargalt a falkának s haza terelte lovait." 1875 évi adat. Ahogy aztán szúkült a határ, ezzel együtt a legelőterület, a lovak lábára béklyót, szőrből készített nyűgöt tettek, s a lovak a többi lábasjószággal együtt csak a tanya körül legelhettek. Igyekeztek a gazdák minden munkát egyszerre elvégezni úgy, ahogy a tagosítás előtt is tették. így egyszerre szabadultak a tarlók, a jószágnak volt hol legelni, s nem tettek kárt senki vetésében.

72 Gyomán 1930-1950 között a csikók és „heverő lovak" ménesbe kerültek, a balai legelőre. A „használatban lévő lovakat" a tanya körül legeltették „megnyűgözve." „A lú a szálas, ropogós füvet szerette, legelőben színában egyaránt. Füvek közül a perjeféliket, de különösen a veresnadrágcsenkeszt, azt nagyon szerette ha sok vót a gyepbe. Mán pedig ilyen vót a tanya körül mindenütt a gyep. Kinek-kinek mennyi, de legkevesebb egy kh-t hagyott minden gazda.

73 Gyomán a tanyásodás már a 19. század közepén olyan előrehaladott állapotban volt, hogy a század közepéről igen sok peres irat tárgya a tanyák között „bitangoló, kártételt okozó" lábasjószág. 1848. augusztusában Balogh Mihály panaszolja, hogy „.. .Zsellér Földjébenn lévő Kukoritza vetéssébenn Nyitrai János és Cs(ősz) Szabó Mózses lovai által okozott kárt kártevőkön megvenni nem tudja, ... a lovak által legázolt szár és csövek leharapdálása következtében okozott kára megbecsültessék."

74 „Tapasztaltatott, miszerint vannak oly lakosok kik tavalyi csikójukat vagy lovaikat illetően ha kocsival idestova jönnek, szabadon eresztik a'helyett hogy vagy a kocsihoz kötnék vagy pedig otthon hagynák mely jószágok így a kocsi után barangolvánn az egész határbani vetésekbenn roppant károkat visznek véghez.

75 „A nyilasokon való gyalog és lóhátonni őgyelgéstől az azt gyakorló szokott lakosok szorossan eltiltatnak."

76 Okányban az 1800-1900-as évek fordulóján lovak legeltetése már csak a „tanya körül nyűgbe téve" történt. A csikók mentek bérelt legelőre az orosi pusztára (a trianoni átrajzolás előtt Nagyszalonta városhoz tartozott) május 1-től augusztus 31-ig. „Tetemesen nőtt a szántóterület a legelők rovására."

77 70 MÁRTON 1983. 361. 71 HAJDÚ 1983. 19. 72 SZEMIÁN 1876. 49. 73 Nagy A., Udvari A., Kis G. közlése. 74 BML Gyula, Gyoma Nagyk. ir. V 317. A.f. 5. fol. 196. №157. 75 BML Gyula, Gyoma Nagyk. ir. V. 317. B.b. 67. kötet. 1873. május 4. fol. 45. №31. 76 BML Gyula, Gyoma Nagyk. ir. V 317. B.b. 66. kötet. 1855. május 77 Veres B. közlése. 433