A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Cs. Szabó István: Adatok a Körös-vidék lótenyésztésének történeti-néprajzi ismeretéhez

Cs. Szabó István bonyolították le a trágyahordást, szántást. Az tény, hogy két lóval csak sekély szántást tudtak végezni, de legtöbbször összefogott két egy pár lovas gazda s négy lóval már mélyebben tudtak szántani. Négy ló húzta a kévekötő aratógépet is. Minden fogatigényes munkát - vetés, boronálás, ekézés, nyomtatás - lófogattal végeztek.

20 Békés város nyugati területén, a „kamuti egyenes dűlőkben", a gazdák inkább lovakkal foglalkoztak. Némelyek sertéshízlalással. Bereczki György „száz holdas gazda" csak lovakkal végezte a „földművelési munkákat". Neki egy-egy alkalommal 20-30 darab lova volt, csikókkal együtt. Ökörigát kevesen alkalmaztak, „tehenet meg befogni szégyen volt". Úgy mondták: „inkább két kis rossz lúval, mint egy tehénnel". Némely gazdák nem sok földdel rendelkeztek, de „nagy lótenyésztők voltak". A békési gazdaember szerette a lovat, csikókat nevelt. Nem csak szerették a lovat, de „ismerték is". Közülük nagyon sokan voltak huszárok a közelebbi-távolabbi huszárezredek állományában (Nagyvárad, Debrecen, Szeged, Kecskemét), vagy fogatos tüzérek s onnan is hoztak magukkal ismereteket a lovakról. Nagy szeretettel és szorgalommal foglalkoztak kedves állataikkal. A csikókat megtanították szépen járni, „rajcsúrozzák", kocsiba „hámos lónak tanítgatják".

21 Mindenképpen a ló volt az első a paraszti gazdaságban, „még a berényi tótoknál, sváboknál is." A „berínyí nímet gazdák meg különösen szíp lovakat neveltek". Csak a ló után jött az ökör, a marhaféle „a gondoskodásban", de érdekes, hogy a berényi „tót gazdák" mindig ökörrel szántottak. Gyomán is akadt nagy gazda aki ökörigával szántott, de a gazdák zöme jobban szeretett minden mezei munkát lovakkal végezni. Az ököriga a sárban nehezen mozgott, meg több időbe tellett a pihenője (etetés utáni kérődzés), mint a lónak. Munka közben „a lovat délben kifogtuk, evett-ivott s délután két órakor mán befoghattunk". Az ökörnek kellett legalább három óra pihenő a „kérődzés" miatt.

22 Az orosházi lótartás erőteljes kifejlődését több tényező is meghatározta. A város határában elterülő kitűnő minőségű lösztalajon a „lóiga" megfelelően elvégezte a szántást, s egyéb más soron következő mezőgazdasági munkát, és gyorsabb, hatékonyabb volt, mint az „ököriga". A lakosság elözönlötte a környező pusztákat különösen azután, hogy a városhoz került a „vásárhelyi puszta" egy része. Megindult a tanyásodás, ahonnan a saras utakon csak a könnyű, gyorsmozgású lófogatokkal tudták időben elérni a „várost" (piac, vásár, istentisztelet, közösségi élet más alkalmai). A 19. század közepétől egyéb gazdasági okok is közrejátszottak a lótenyésztés fejlődéséhez. Az orosháziak gabonát fuvaroztak a szentesi tiszai révhez, de más terméket is szállítottak. A katonaság is jó áron megvásárolta a követelményeknek megfelelő, orosházi gazdák által felnevelt hátas (nyerges) és tüzérhámos szolgálatra alkalmas lóanyagot. Egy „remonda" csikó áráért a 19-20. század fordulóján 1-2 kh. földet lehetett vásárolni.

23 Sárrétudvariban a szántáshoz használt igaerő már a 18. században tekintélyes volt. Az adatok ismeretében föltehető, hogy ökörigával s mélyebben szántottak. Nem állapítható meg, hogy az ökörállomány számát másfélszeresen meghaladó lóállományt 2,1 MÁRTON 1983. 359-361; Kertész G. közlése. 21 Kertész G. közlése. 22 Udvari A. közlése. 23 GULYÁS-HAJDÚ-SZABÓ 1965. 202, 204, 214-216. 416