A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Cs. Szabó István: Adatok a Körös-vidék lótenyésztésének történeti-néprajzi ismeretéhez

Adatok a Körös-vidék lótenyésztésének történeti-néprajzi ismeretéhez vatolta. Sőt a 19. század elejére a lovak száma jelentősen megnőtt, minden bizonnyal az igázásban fokozódó szerepük miatt is.

17 Békés megyében a 18. században a kiterjedt és még művelés alá nem fogott pusztákon a jószág bőséges legelőt talált. A század közepén nem ritka az olyan gazda, akinek 60-80 db szarvasmarhája, 20-30 db lova, saját kanásza, juhásza volt. Azonban az állomány szaporodását, fejlődését gyakorta vetették vissza természeti csapások (1747: fergeteg, 1768,1794: aszály, főleg téli takarmányínség). A természeti csapások után az állattartók kénytelenek más határra menni, teleltetni (Bánság, Tiszahát, Sárrét). Békésben mindazonáltal optimális körülmények között; „igen alkalmatos legelők vannak, komócsinnal (Réti komócsin - Phleum pratense L.), szőrfűvel (Nárdus stricta L. - a legújabb kori szakirodalom erről megjegyzi, hogy az éhes állat is csak kínlódva legeli) vegyest. A téli takarmányozás szokásban van. „Alkalmas helyre a mezőn, vagy a szálláson szénát, szalmát gyűjtenek, amennyire ezt az időjárás és a vizek járása engedi s hideg, havas teleken az állatokat ezen a gyűjtött takarmányon teleltetik. A nagyarányú állattartásra jellemző adatok Békés megyében, 1773 évben: 8000 igásökör, 18000 ló, 16000 sertés, 60000 juh. 1793-ban a lakosság lélekszáma 70000 s ekkor a szarvasmarha létszám 40000, ló 20000, juh 42000.

18 A ló helyét és szerepét a paraszti gazdálkodásban a 19. század első harmadából is jól dokumentálhatjuk. A békési Püski Andrásné pl. 1843 évi végrendeletében így ír: „Vagyonaim a következendőkból állanak, 1. van egy jobbágyházam Ул úrbéri földdel, 2. a Nagy Kertben egy darab szőllőm, 3. van 6 jármos ökröm, két fijas tehenem, 4. van 9 darab lovam, 5. két vasas ökör szekerem és vasas ló kocsim, 6. van mintegy 90 darab birkám apróstól-tseprőstől." Az ugyancsak békési lakos Szilasi István szintén 1843ban kelt végrendeletében nyilatkozik: „Vagyonom áll egy Rossz-erdei kertből, 2 lóból, házbeli és ágyfélékből, édes Atyámtól maradt rám 1 fertály föld és 3 Ló, a lovakat ellopták, a földet pedig eladtam s annak árán vettem a Rossz-erdei kertemet." Vadas György békési lakos nyilatkozata 1843-ban: „Vagyonom áll 1 Házból, 1 fertály földből, 1 Szőllőből 4 Lovakból, szekérből, paraszti eszközökből." A szintén békési lakos Litzkó András vallja 1843-ban: „János Fijamnak attam egy Fertály földet, Négy Lovat, szekeret, 3 darab marhát..., Mihály fijamnak egy fertály urbáriális földet, vagyon egy Colonicalis házam, s egy darab Szőllős kertem, három Lovam, szekerem." Lakatos János békési lakos vagyona 1843-ban: „Van egy Jobbágy házam, 4/8 telek úrbéri földdel, van négy ökröm, két tehenem, 6 hámos Lovam, egy tsikóm, 3 magló sertésem, van két szekerem, két ekekészségem."

19 Békésen a 1.9. század második felében az „ökrös gazdálkodást" rohamosan felváltotta a lovak igázása. A 40-50 kh-on, vagy annál nagyobb területen gazdálkodók s az uradalmak maradtak az ököriga használata mellett. A törpebirtokosok inkább lovat tartottak, mert saját munkájuk elvégzése után fuvarozást, bérmunkát vállalhattak. A tanyavilág kiterjedése s annak a „várostól" való távolága növelte a lófogatok kihasználásának lehetőségét. Lovas kocsival jártak be a tanyákról a „városba" piacra, malomba, vásárra és nem utolsósorban esküvőre, keresztelőre, temetésre. Lófogattal 17 BELLON 1996. 34-35, 92, 116. 18 BARABÁS 1964. 19, 24. 19 HAJDÚ 1983. 19, 30, 32-33, 35, 37. 415