A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Cs. Szabó István: Adatok a Körös-vidék lótenyésztésének történeti-néprajzi ismeretéhez

Cs. Szabó István sú fokok, hajdani halastavak, s károkat szenvedett az Árpádok korában már oklevelesen is adatolható okszerű ártéri gazdálkodás.

2 A Békés és Bihar megyei Nagy- és Kissárrét, a Körösök s Berettyó ártere a lecsapolásig (ez az 1860-as évektől intenzíven történt) vízjárta, nádas, ingoványos terület volt. A települések határának nagyobb része - egész évben, illetve időszakosan víz alatt állott. A sárréti nép gazdasági bázisát elsősorban nem a földművelés, hanem az állattenyésztés, halászat és réti gyűjtögetés biztosította. A Sárrétek területén a mocsári legelők nem voltak elkülönítve, mindenki annyi állatot hajthatott ki rá, amennyit akart. Feltűnően nagyarányú volt a szarvasmarha-tenyésztés, juhtenyésztés, de a sertéstenyésztés is tekintélyes állatlétszámmal volt képviselve. A lótenyésztés sem volt elhanyagolható, hiszen valamivel közlekedni is kellett. A folyószabályozások előtt a Körösök-vidékén nádas, vízállásos területek váltakoztak a legelőkkel. Az 1778. évi Békés megyei szabályrendelet előírta, hogy szarvasmarhák, lovak, juhok sertésekkel együtt nem legelhettek. A sertések legelője a berek, nedves és rétes terület volt. Békés megyében igen sok lovat, szarvasmarhát tartottak. Amikor nyaranta kisült a legelőterület, a nyájakkal vízjárta, mocsaras helyekre húzódtak.

3 „...ezen Gyülekezet/ti. a Kornádi Református Egyház/, a'többi Berettyón innen lévő Gyülekezetekkel edjütt - ámbárkülömb - külömbféle változásokon és viszontakságokon ment is által - mikor a'Váradi Várba Török lakott - az Ekklésiai békesség mellett, külsőképpen is, meglehetős állapotban volt. Szántó földre, és egyéb effélékre nézve, nem látott semmi szükséget, jó távol kiterjedvén viz nélkül való határa, mert ott, a'hól most két felőli a'Város alatt még ma is Nádas Rétek vágynak, részint fojó, részszint álló vizzel edjütt, akkor sor házak, és szérüs kertek voltak. A'Sebcs Körözs nem tehetett akkor még semmi kárt, mert a' Török annak árkára szorgalmatos gondot tartván; legnagyobb áradásában sem rohanhatott ki, Későbben a' Törökkel való hadakozás' alkalmával, valamint a' Berettyón innen lévő minden Hellyek, ugy Kornádi is pusztulásra jutván, a' Körözs vize árkait, mellyekre többé semmi gond sem vala - meghágta 's azokat szét' szaggatván, egyenesen Kornádi alá fúrta magát, 's azon idő ólta szakadatlanul érzi Kornádi a' Sebes Körözs vize pusztításainak keserű következményeit."

4 Huszár Mátyás (1778-1843) 1823-ban keltezett "Vízrajzi értekezésiéből megtudhatjuk, hogy: „A hagyomány és az itt lakók tanúsága szerint a Sebes-Körös Sárrétje nevű mocsarat is káros emberi tevékenység alakította ki. Valószínű, hogy a múlt század elején (18. század eleje - Cs.Sz.I.) a Körös 3 főágban Körös/Szakái és Bihar/ Ugra mellett a Csiket-Éren keresztül folyt le, ahogyan ezt a feltöltődés után hátramaradt medrek mutatják. Vésztőnél, Szeghalomnál, Csökmőnél és sok más helyen azonban malomgátakat építettek, amelyek a lefolyást akadályozták, és ennek következtében - mint egyhangúan állítják - állandó mocsár képződött. Sok helyen láthatók templomok és téglaépületek romjai, amelyek magasabb helyeken álltak. így kétségtelen, hogy e nádas pusztaságot egykor számtalan ember lakta, azonban az a szabad lefolyást akadályozó malomgátak létesítése miatt a lakosság számára használhatatlanná vált."

5 2 JANKOVICH 1996. 306-307. 3 SZABADFALVI 1984. 25-34. 4 CSILLAG 1844. 460-461. 5 HUSZÁR 1985. 34. 408