A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó

Grin Igor kard, azzal vágjál le a kút mellé, ott találsz egy grádicsot lefele! Levágott, lát egy szíp aranylípcsőt, ment lefele! Mikor megyén lefele, hát lássa, hogy egy varangyos bika ott van, selyempárnán. Nízte, hullt a bikának a könnye. - Istenem, Istenem! De most mit csináljon? Úgy van megátkozva a bika, hogy nem tudják megszabadítani elátkozott karddal sem, tündérkarddal sem, mert a hatélű kard sem tudja megvágni! Úgy van megátkozva, hogy ha megkíri feleségül, csak úgy szabadul fel. De most hogy kírje, mikor itt a menyasszonya? Visszajött, aszongya az öregembernek, aki őrizte ezt a kastélyt meg ezt az elátkozott bíkajányt: - Mondd meg mán, hogy lehetne felszabadítani? - Úgy tudod csak, ha megkíred feleségül! Û megfeledkezett magárul. Lement: - No, te bika, megkírlek feleségül! Kersztülbuksengelt a bika a fejin, felséges királykisasszony, a Ződág király jánya lett belűle, gyémántfoggal, gyémánthajjal! - Ó, szívem, szíp szerelmem, te az enyim, én a tiéd, ásó, kapa meg a nagyharang válasszon el! - Jaj, de én nem azír kértelek meg, hogy felesígül vegyelek! Hanem azír, hogy a Jégország királyának vigyelek! Mer te a Ződág király jánya vagy! De ha te nem jössz velem, akkor hogy menjek el a Jégország királyához, jány nélkül?! - Hát mindegy, szívem, szíp szerelmem, ha neked nem kellek, én világnak megyek! Ekkor fordult vissza, és ment Károly. No most jönne vissza a Jégország királyához, de hogy? - Hipp-hopp, ott legyek a Jégország királyánál! Megérkezett. Jégország királya nagy boldogon fogadta. - Kedves barátom, Károly! Hogy létezik az, hogy megnyerted a jányt, és mégse hoztad el? - Nízzed, ami azt illeti, a Ződág királynak a jányát elátkozta a Világboszorkánya, mert nem menta fiához, és így azt akarta a jány, hogy hozzám jön. Nekem a Tündérkirály jánya a menyasszonyom, nekem nem kellett. Elrepült, hova-hova nem, nem tudom! - Na, mindegy! Ezír én téged nem ráhatlak meg! Hanem adok egy tanácsot, mer már nem mehetsz vissza Tündérországba, mer a Pokolkirály fia, aki elátkozta a jányt bikának, elsüllyesztette Tündérországot, a főd színin nincsen! Ezt mondom neked: sajnállak, általam lettél így, de próbálj elmenni most már az elsüllyedt pokolba! - Hiszem vagy nem, de hiszen a Tündérkirállyal nem bírhat meg a Pokolkirályfi! - De tudod, hogy a Pokol lejjebb van, mint a Tündérország! Ment a fiú, mendegélt, mikor elírkezett az öreg révészhez vissza: - Kedves, drága Idesanyám, Idesapám, sajnos mit kell hallani - aszongya -, hogy elsüllyesztette a Pokolkirályfi a Tündérkirálynak a várját, a palotáját! - Igaz, így van, fiam! De vigyázzál, gyermekem, mer nagyobb veszély vár rád, mint eddig! Elfogsz menni, fiam, Pokolba! Elvisz a csizma oda is. De nagyon vigyázz, mer ott le van láncolva a menyasszonyod, a Tündérkirálynak a jánya! Ha ott nem tudsz okosan járni és dolgozni, fiam, ott pusztulsz! Nesze, fiam, itt ez a darab mákos kalács! Mikor bemész, add oda az első ördögnek! Megcsókolta a révész feleségét, a révészt. 400