A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó

Egy sarkadi mesemondó hoz írsz, dobd keresztül a fejeden, és nefílj semmitull Csak arra vigyázz, szót ne fogadjál, hogy el ne küldjön valahova! (Itt lesz vége a fiúnak!) Ment. - Hipp-hopp. Ott legyek a Jégország királyánál! (Hipphopp-csizma volt a lábán.) Na, el is ment. Mikor beért, már érezte, hogy nagyon meg akar fagyni. Hű, hü, hű! Felfedett egy jégpalotát, az tiszta jégcsapból állt, tiszta jégbűi vót. Megfogta a gyűrűt, hátradobta. Elkezdett olvadni a jég, az utakon mindenütt lehullt a jégcsap. Szép márványúton szökőkutak folytak, megindultak. Ment befele. Mikor bement, alig tudott a hidegtől ajtót nyitni, olyan hideg vót. Meggyűlt Jégország királya: - Idehallgass! Tudom, hogy nagy vitéz vagy, túlmúltál engem is, mert ez a kard, ami nálad van, tündérektől vett kard. Tündérország janyáé vót, de bezárták egy vasszoborba. Jól figyelj, Károly! Három kívánságomat kell teljesítened! - Mire fel - aszongya - hogy parancsolsz? Ha én vagyok az első vitézkirály, akkor hogy mondhatod ezt? - Hát nézzed, úgy mondom neked, hogy el akarlak küldeni! Mer én mán nem vagyok olyan vitéz, mint te, és így az elsőség a tied. Nézzed, ha megnyerted ezt a szíp vitézséget, királyságot, akkor neked segíteni kell azon, aki első vitéz volt. - Mondd, mi az óhajod? - Valahol messze, a világ vígin, egy elátkozott városba van egy elátkozott kút. Az elátkozott kút alatt van egy elátkozott varangyos kis béka. Azt el kell hoznod onnan. De ne felejtsd mán, eddig az összes vitézségem, az összes királyságom fel van ajánlva, de még senki sem tudta elhozni! - Olyan furcsa kívánságod van! Szebbnél-szebb királyjányok, hercegnők és grófjányok vannak, és koronád van! Hát minek vannak, mikor a béka után akarsz küldeni? - O, ó, ó, ó, várj, nem úgy van ez! Hiszen tudod, hogy Krisztus születésibe még fogott az átok. Megátkoztak egy nagyon szíp királyjányt. - És kinek aj anya? Aszongya: -A Zöldági királynak a jánya. Elátkozta a Világboszorkánya, amiért nem ment a fiához, hogy varangyos béka legyen az elátkozott Fekete városba, és addig fel ne nyerje senki, amíg Kúdus Károly le nem vágja rúla a bíkabűrt. De felejtsd ezt, Károly, ne legyen soha semmi gondolat a fejedben! - Jól van - aszongya -, megteszem! - De vigyázz nagyon jól, mert a hiphopp-csizmával is csak egy hétre érsz oda! - Hipp-hopp, ott legyek az elátkozott Fekete országba! Majd ment, hát mikor bement a városba, ott mindenki el volt átkozva. (A Ződági király leányát elátkozta a Világboszorkánya. Elhozta a fiának, de nem ment hozzá, és ezért elátkozta, egy kútba nagy varangyos bikának átkozta.) Mikor megérkezett, látta, hogy fekete az összes ország; mindenütt lángok csapnak ki a falbul, elátkozott vitézek, királyok vannak mindenfelé. - Juj, juj, ha meghalok, meghalok, de a kardon senki nem bír! Kiengedte a kardot. Fogta-kapta magát, bement az egyik házba, kírt egy ásót. - Hohó - aszongya az öregember - te azzal az ásóval sose mész le! Ott van az a 399