A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó

Grin Igor Aszongya: -Ez a fiú, a Kudus Károly fia most mán a világ legelső vitézének válik, akit senki a világon, míg él a földön, a nap süt, a szél fú, senki meg nem bír vele! Nem mondom el a titkot - aszongya - hogy mit vitt el, de - aszongya - fiam, elvitte Tündérország a világ összes vitézségit, erejit, magával! A jány leült, oszt sírt. Aszongya: - Visszajön hozzám? - Ni még - aszongya - mit nem kírd! Vót, meglopott bennünket! A legíny szaladt, szaladt, oszt addig szaladt, hogy majd elesett, a homokba elbútt: nem mennek utána ? Nem! Hát ment vagy két mérföldet, ott várta az öreg, pipált: - No, jó, hogy elhoztad, legalább most ehetünk túrós tésztát, de ehetünk, fiam, lekváros derelyét is, de sütött csirkét is! Aszongya: - Bontsuk ki! - Nem, fiam, majd otthon, Sára nénédnél, anyádnál bontsuk ki. - Vajon anyáméknak nem tudnék belőle adni otthon - aszongya -, ha nincsen nekik? -Annak is adnak, csak gyere, gyere, gyere -fogta. Megérkeztek a kis révészlakba a tündérbakóval. - Nahát, főztél valamit? - kérdi a férje. - Főztem én - aszongya - halat! - Ó, kár vót - aszongya - itt van a sok drága ennivaló! Olyan bakót hoztunk, ha belenyúlunk, amit csak akarsz... De tudom, mindig életedben a lekváros derelyét szeretted, dehát én a töltött csirkét, majd eszek valamit! Nahát, fiam, nyúljál bele, oszt gondoljál! Nevetett, nevetett az asszony, az öreg révész felesége: - Hát - aszongya - legalább megpihen a lelkem a sírban, hogy boldoggá tetted egy szerencsétlen emberfiát! Belenyúlt, aszongya: - Na, mire gondolsz, fiam? Aszongya: - Aszonta, hogy Sára néném a lekváros derelyét szereti. Akkor arra gondoljak? - Amit te akarsz! - Hát, én nem bánom - aszongya - no akkor, tessék teljesíteni Sára nénémnek a kívánságát, amiért elbújtatott! Legyen lekváros derelye! Belenyúlt, kihúzta a világ hatélű kardját, ami a világot meggyőzte, hat éle volt, sárkányokat, városokat tudott pusztítani! - 0, fiam, hát milyen ez? Fiam, fiam, hát nem a lekváros derelyét nézed? Ejnye, ejnye, Károly! - Hát - aszongya - kedves apám - megcsókolta - hát egy kard! (Játszott a levegőbe!) - A, nézz mán lejjebb! (Hátha valami túrós tésztát vagy valami mást is talál, ha sonkadarabot!) Belenyúl, kivette a világ tükördolmányát! - Ejnye, ejnye, fiam, hát mi ez, kard meg tükördolmány? (Mán tudta az öreg révész!) 396