A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó

Egy sarkadi mesemondó - Ejnye, ejnye, fiam, nyúljál lejjebb, fiam, hátha még lejjebb van! En meg -aszongya - egy kis paprikás krumplit akarok enni! Belenyúl, kivette a tükörcsákót, ami láthatatlanná tette az embert! - Ejnye, te gyerek, te gyerek, te nem tudsz egy kis ennivalót adni?! - Hát adnék szívesen - aszongya. - No, lejjebb, ott van a sarkába, ott, ott, ott, ott a tűtöttcsirke! Belenyúlt, kivette a hipphopp-csizmát! - Na, kedves gyermekem, ezt neked adom. Hát, életedben sokat szenvedtél. Húzd fel a csizmát! Hipp-hopp, ott legyek, ahol én akarok! Vedd fel a tükörcsákót meg a dolmánt, a kardot, oszt a világon párod fogható nincsen! - Hát, kedves, drága Idesapám, meg kedves, drága Idesanyám, Sára anyám (sírt), én elmegyek ídesanyámho, ídesapámho. Má vagy nígy-öt éve nem voltam, ki tudja, hogy ílnek, vagy nem-e pusztította el a király vagy a gazdag ember? Felvette a tükörcsákót, tükördolmányt, felkötötte a kardot, felvette a hipphoppcsizmát. - Hipp-hopp, ott legyek anyáméknál! - De ne feledd, fiam, idővel jártadban gyere vissza hébe-hóba hozzám! - ott is volt az anyjáéknál Nem ismerte meg az anyja, úgy elváltozott! - Ki maga, felséges vitéz király? - Anyám, én vagyok! Rítt Kúdus Károly, csak úgy zokogott. - Hát anyám, nem ismersz fel? Te szültél pedig! En vagyok a fiad, Kúdus Károly! - Felséges vitéz király, ne haragudjon, próbál bennünket, vagy mit akar velünk? - No, anyám, levetem! Levetette a tükördolmánt, hát egy nagy-nagy szeder ott volt a mellén, ami az anyjától való. Aszongya: - Gyermekem, te vagy! Megcsókolta. - Elmegyek, anyám - aszongya - a nagy gazdag emberhe! Elmegyek, akinél felgyútották a pitvart meg a kazlat! Elment. Meglátta a király, a gazdag ember is. De a gazdag ember lánya rögtön térdre esett: - Károly - aszongya -felismertelek - megcsókolta - a tied vagyok! Aszongya: - Sajnos nem tudlak elvenni! Hipp-hopp, fenn volt a kémény tetején! Kihúzta a világ hatélü kardját: - Pusztítsd el a bűnösöket, akik felgyútották a csűrt, a kazalt! - Király, nem bántalak, éljél a királyságodba, de anyámat, apámat lásd el! A gazdag jány kiment könnyek közt, aszonta: - Bocsáss meg nekem! (Mer már menyasszony volt.) - Na, anyám, el vagytok látva mindennel! Ha bajotok van, itt ez a síp! - kihúzta a tükördolmánbó, fújjatok bele, itt van! - Hipp-hopp, ott legyek a révész bácsinál, meg Sára mamánál! Éppen főztek 397