A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó

Egy sarkadi mesemondó Harangi düllőbe. Csak fiam - aszongya - rendesen vígezd a munkádat, mert csak úgy lesz belőled ember! Hát kiment a fiú, szántott a Harangi düllőbe, jól dolgozott, hazahajtott: - Kedves gazduram, szeretnék hazamenni az anyámho, rígen láttam mán őket, szegény apámat is óhajtom! - Nem baj, gyerekem, gyere! Felöltöztette darutollas ruhába, mellénybe. Hazament. Kúdus Károlyt az egész falu bámulta, még magosabb rangú emberek jányai is szerettík. Ezír megharagudtak rá az összes gazdag legínyek. Visszament és dolgozott. Aszongya az egyik gazdag fiú: - Fel kell gyútani hátul a csűrt meg a kazlat! Rá kell fogni, és mikor szalad, agyon kell ütni! Úgy is volt. Szegény Kúdus Károly hányta a szénát, a takarmányt, dógozott, hátul meg felgyútották a gazdag embernek a kazlát és a csűrt. Mikor ígett, kiabálták, hogy: - Kúdus Károly gyútotta fel, agyon kell ütni! Szegíny, mit tudott tenni? - Istenem, mást mán nem, a puszta íletemet viszem, hogy meg ne öljenek! Szaladt. Hátul a kertajtót kinyitotta ajány, megcsókolta: - Károly, menekülj, mert igazságtalanul meg akarnak ölni! Hazajött a gazdag ember, mondták, hogy felgyújtotta a szénáját. - Ezt nem hiszem, de mindegy, így van! (Akkor még perzekútorok vótak. Ezek vótak, perzekútorok.) Utánamentek, szaladtak! Szegény Kúdus Károly kiszaladt hátul, a csűr ajtaján. Hová szaladt? Egyenesen neki a tengernek! - Ha más nem lesz, belevetem magam a tengerbe, mégse engedem magam, hogy felakasszanak vagy agyonüssenek! Hát, ahogy szaladt a tengerparton fel, beszaladt egy csomó bozótba, erdőbe. Hát, ahogyan megyén, hova megy? A sűrűségbe talált egy kis halászkunyhót. - Juj, ide bebúvok, hátha nem lelnek meg! Lássa, hogy füstöl a kímíny, kopogtat. Bemegyen: - Jó napot kívánok! (A perzekútorok meg keresték másfele, nem arra az útra tírtek rá.) - O, kedves gyermekem, bújsz, szaladsz? Gyere be! Bement, a kemence háta megett volt a patka. Felemelt egy ládát, ahol a kis szöszöket tartotta, a kendert, belefektette. Megérkeznek a perzekútorok: - Na, mondd csak, öregasszony, hogy egy olyan tizennyolc-húsz év körüli fiatalembert nem rejtettél el? - Erre még a madár sem jár, gyermekeim! - Hát te hol lakol? - Én ennek a tenger révészének a felesége vagyok. Az uram a révész a tengeren, ű most kint van. (Az öreg révész is látta, hogy beszaladt a fiú!) Megyén oda a perzekutor, hatodmagával: - Mondd csak, te révész, nem láttál-e egy fiatalembert - aszongya - erre járnikelni? 393