A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó

Grin Igor - Kedves felesígem! Én meg is halok, tudom, hogy fél lábam nincsen, úgy szedem össze az utca sarkáról a kis kenyeremet, kereszteld a fiamat az én kedvem szerint Károlynak! No, aszongya: - Károly? Úgy híják úgyis, hogy Kúdus Károly! - Ne mással törődj, add rá a nevet! Ráadta a felesége, elvitték a papho, a pap a kis Kúdus Károlyt örömmel megkeresztelte. Hát a fiút hazavittík, nőtt, nevelkedett, játszott a többi gyerekikkel. Majd a fiú felnőtt, nagyobb lett, elírte azt a kort, hogy mán bizony tizenhét- tizennyolc éves volt. - O, anyám - aszongya - semmi hasznomat nem veszitek, szegény apám a kúdulásból tart el! Én, anyám, elmegyek a királyho szolgálatot kírni! - Gyermekem! Hogy mersz te, egy kúduscsaládnak a sarjadéka, egy királyho elmenni? - Hát, anyám, én megpróbálom! Na, anyám, Isten áldja meg! - Ne menj a királyho, tudok én egy gazdag embert, majd elviszlek ahho! Nahát, aszongya: - Jól van anyám, akkor elmegyünk oda. Fogta az asszony, elvitte a királyi városnak az első gazdag emberihe, ahol ő bejáró cselíd volt, sepregetett, takarított, felmosott. - Szerencsés jó napot, te nagy gazdag ember! Elhoztam a fiamat. Jó lenne neki itt a jószágnál, ha adnál neki valamennyi kis bírt, jószágho is tudnád venni, erős mán a fiam! Megfogta a fejit a gazdag ember: - Látom - aszongya - okos gyerek! Értesz a jószágho, fiam? - Mindenhe, gazduram - aszongya. - Apád be szokott jönni minden vasárnap, fiam, adunk neki, amit tudunk! Na gyerekem - aszongya - a mai napiul ne menjél haza! Hát jól van. Betette hátul egy fészerbe, ott aludt a fiú, felkelt reggel, a jószágot ellátta. Egy vasárnap délelőtt lát egy nagyon gyönyörűszíp jányt, befont hajjal, mesésen, megyén a templomba. - Istenem, Istenem! Te igazságos vagy! Én kúdusembemek vagyok a fia, de a szívembe igazságot adtál meg szeretetet! Hogy nem szerethet úgy a szegíny, mint a gazdag? Meglátta a gazdag jány, ránízett. Visszatírt az ajtóbul, aszongya: - Anyám, ki ez a fiú itten? Aszongya: -Kúdus Károlynak a fia, fiam, kúdul az apja a városba - aszongya ûtet meg az anyja ideadta, szolgál. Majd veszünk neki egy kis ruhát, meg adunk valamennyi kis pízt! - De szíp gyerek, kedves ídesanyám, én nagyon megszerettem! Hű, erre megharagudott a nagygazdag ember felesíge: - Abba a pillanatba lezáratlak - aszongya -, és ûtet meg elbocsátom! - Ne bocsásd el, ídesanyám! Az asszony eltakarta, majd nőtt, nevelkedett a fiú. Olyan daliás fiú lett belőle, olyan szíp fiú, hogy az összes falunípe csudálta. A gazdag ember büszke volt rá. - Fiam - aszongya - hat ökröt adok a kezed alá, kimísz szántani - aszongya a 392