A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)
Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó
Egy sarkadi mesemondó valóságos alakoknak láttatja őket. Ugyanígy, bár a cselekedeteiket irányító, emelkedett moralitásukhoz nem fér kétség, erkölcsi normáik minduntalan a való világban megtapasztalhatókhoz kötik e mesék hőseit, egyre-másra a mesemondó értékítéletéhez közelítve, hús-vér emberré teszik Jaffí alakjait. Példának okáért a hallgató kevéssé ütközik meg, amikor Jégország királyának cigány hőse, Kúdus Károly ellopja az őt a világ első vitézévé tévő tündérbakót; s látni való, hogy a mesemondó sem nagyon talál rosszallni valót e cselekedetében. (Az eltulajdonítás azáltal is eufemizálódik, hogy a Tündérkirály maga mondja ki: „Úgyis néked adtam vóna én!") Lakatos mesehőseinek szociális és morális problémái alapjában véve a mesemondónak és az általa képviselt közösségnek a többségi társadalomba való beilleszkedési kísérleteiből fakadó konfliktusait tükrözik vissza. (Hóvirág szegény sorsú szülei az adófizetés terheitől menekülve hagyják ott a várost; a nomád életkörülményeket biztosító természeti környezet számukra humánusabb, biztonságosabb világot jelent. A másik mese hőse, Kúdus Károly azért menekül az őt hamis váddal illető üldözői elől, mert származása miatt nem lát esélyt igaza bebizonyítására.) A csak ritkán asztalhoz ültethető idős embertől az évek folyamán közel harminc meseszöveget rögzítettünk. Lakatos kitűnő emlékezetű szerkesztőnek bizonyult: meséinek fejezetei logikailag kifogástalan rendben követték egymást, szereplőinek sokaságát mindig fölényes biztonsággal mozgatta. Egy-egy alkalommal általában egyetlen mesét mondott magnóra. Ritkán hagyta félbe történeteit, de amikor - általában egy hónapnyi idő elteltével - be kellett fejeznie meséjét, elegendő volt belehallgatnia az előzőleg felvett szöveg utolsó mondataiba. Meséinek hossza változó, de - minthogy az olykor pazarló bőségű, bonyolult meseszövés szemében értéknövelő - tündérmeséinek időtartama szinte kivétel nélkül -jóval meghaladja a harminc percet. Két ülésben elmondott tündérmeséi általában kétszeres hosszúságúak. Az alábbiakban következő első, szerkesztetlen meséje az egyszerűbb cselekményű rövidebbek közül való. Második népi szövegünk jól példázza Lakatos János több meseszüzsét új történetben egyesítő meseszerkesztői módszerét. A szerkezetet és a mesélő által használt sarkadi tájnyelv hangtani, az ige- és névszóragozásbeli jellegzetességeit következetesen tiszteletben tartottuk. A szövegben kizárólag kisebb, a jobb megértést elősegítő, rövidítő korrekciókat, szókihagyásokat hajtottunk végre. Hóvirág és Téltündér Vót, hun-e a hetedhét ország ellen, még az Óperenciás jeges tengereken is túl, egy nagy királyi város, hogy legalább vagy hat király uralta. De nagyon sok volt a kívülálló, aki a király elveivel nem egyezett. Mer a király mindig csak az adót szedte. Ha valaki nem fizette az adót, akkor bezáratta, megbotoltatta. Vótak olyan szegény emberek, kimentek messze a hegyekbe, ahol ember nem élt. Na de hát, egy szegényember aszongya a feleséginek: - Kedves feleségem, tudod mit? Menjünk a hegyekbe, kiviszünk egy kis jószágot, megélünk. - Ugyan, ugyan, a hegyekbe, se orvos, se segítség, se fejdunna, ászt hogy élünk? 385