A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: Egy biharugrai parasztember epikus hagyományai

Egy biharugrai parasztember epikus hagyományai A legendák típusai: - Isten segedelmével (AaTh 830 В - BN 766*) - Krisztus és Szent Péter éjszakai szálláson (MNK 791/2 - BN 768) - Szent Péter és a lópatkó (cseresznye) (AaTh 774 C) - Krisztus csökönyös szamara (BN 779 II) - Krisztus és az állatok (BN 779 CCV) -A kalász megrövidülése (BN 779 XXXV*) Bibliai történetei: Jézus és a tanítványok, Noé, Jónás, Dávid és Delila, Dávid és Absolon, Salamon, Jób, Sámson, Menekülés Egyiptomból. A szájhagyományra a legerősebb irodalmi hatást kétségkívül a Biblia gyakorol­ta. A bibliai történetek példázattá formálása együtt járt a vallásos neveléssel. 59 A le­gendák kialakulását az apokrif evangéliumokból és tündérmeséi hagyományokból ere­deztetik. Sajátos magyar vonás, hogy az Úr Jézust táltosi, sámáni karizmával ruházták föl, aki földi halandóként tanítja a világi gyarlóságokat megtestesítő együgyű Pétert, ennélfogva a kettejük közti ellentét a legendákat a tréfás mesék közeli rokonává avat­ja. 60 Rátótiádák, trufák, adomák Napjainkban országszerte a tréfás kisepikai műfajok uralják az orális tradíciót, melyek tekintélyes számban fordulnak elő adatközlőnk anyagában is. Vidékünk tele­püléseihez az utóbbi időszakig népszerű, olykor rigmusba öntött falucsúfolók kötőd­nek: Korpanyaló Geszt; Hencidai szénamurva; Ugra, Ugra, ugráljál csak; Csökmei sárkányhúzók; A mezősasiak lelegeltették a toronyról a füvet stb. "Torda, Rabé, Bakonszeg, Ott veszett el az eszed, Zsákán, Furtán megleled, Ha igazán keresed." 61 A rátótiádák mindinkább kikopnak a falubeliek emlékezetéből, a karakterizáló lokális történetek kacagtató epikus keretüket vesztve szólássá zsugorodnak, ezek kép­viselik leghatározottabban a táji epika sajátos vonulatát. A szórakoztató rövid próza terjedelmes bokrába tartoznak az adomák. Kővágó Sándornál ezek elsősorban az idegeneket, a szűkebb közösségen kívülállókat, szokat­lan jelenségeket kigúnyoló rövid, poentírozott közlések. A csattanós történetek fősze­replője rendszerint a cigány, katolikus pap, oláh ember. Ujváry Zoltán meghatározása szerint: Az adoma, trufa fő pillére rendszerint vándor motívum. Az esemény, a cse­lekmény a hitelesség igényével lép fel. A gyakran jelentéktelen történetekben örök emberi tanulságok rejtőznek. Az adoma elsődleges funkciója a mulattatás, figyelmen kívül hagyva, hogy a történetnek van-e, lehetett-e valós háttere. 62 A faluban népszerű Bölönyihez szintén vándor motívum tapadt. 59 LAMMEL-NAGY 1985. 587. 60 BÁNÓ 1988. 47. fil SZŰCS 1938.198. 62 UJVÁRY 1986; UJVÁRY 1988. 357

Next

/
Thumbnails
Contents