A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: Egy biharugrai parasztember epikus hagyományai

Egy biharugrai parasztember epikus hagyományai pártfogolta, lehetőség szerint támogatta a korán munkára fogott élénkeszű, jó fejszá­moló képességű gyereket, 18 ám iskolaidőben, amikor a család munkaerőigénye, a „do­log" úgy kívánta, a nyolcéves kisfiú már „libászkodott", a maga módján megtoldotta a család jövedelmét, vagy a ház körül segített nővérével együtt. Édesapja, Kővágó Sán­dor napszámos, kocsis, kubikos, állatgyógyító specialista, faluszerte furfangos, jó be­szédű ember hírében állt, Végh József sárréti mesegyűjteményének egyik biharugrai adatközlője. 19 Fia folklórtudásának legfőbb forrása. Egyébként egész epikuskincsé­nek meghatározója a családi hagyományátadás. Édesapja élettörténete, különösképp az első világháború alatt Albániában töltött időszak eseményei megragadták képzelő­erejét, s ezek az élmények erős kötelékként belefonódtak, akaratlanul előbukkantak mesélőnk önéletrajzi elbeszélésében, történeteiben. 20 Édesapja, felesége korai elvesz­tése után - 1973-ban bekövetkezett haláláig - közösen gazdálkodott fiával, erős kéz­zel és szerető atyai szigorral irányította, terelgette a vele egy háztartásban élő, a kö­zösség által kimondatlanul együgyűnek, „bolondosnak" tartott öreglegényt. Kővágó Sándor életrajzát meseszerű fordulatokban gazdagon, némi öniróniá­val adta elő, természetes kifejezési formája a „dite" (egy esemény élményszerű elbe­szélése). 21 Visszaemlékezésekkel és néhol csapongón, memorátszerű hiedelemmon­dákkal egészítette ki mondanivalóját, műfajilag szerteágazó, nehezen tipizálható be­téteket ékelt a fel-felbomló időrendű eseményekbe. Egy-egy szerencsés zabtermés, lóvásárlás, jószágszaporulat, földterületvétel, legelő-, kaszálószerzés éppoly hangsú­lyos, jelentőségteljes epizódok, mint magánélete fordulatai. Az életút fontos állomá­sai: a katonáskodás, illetve a második világháború eseményei, a földművelés, gazdál­kodás fejleményei, veszteségek, gyarapodások. Puritán szókinccsel, egyszerű rövid mondatokban, lényegre törően fejezte ki magát. Természetszerűen a gyerekkor meg­szépült, kiszínezett emlékeinél időzött legszívesebben. Kővágó Sándor élmény elbe­szélésekből, igaztörténetekből kirajzolódó önéletrajza egyéb folklórszövegeivel egy­aránt igazolja azt a lélektanilag általánosan elfogadott tényt, hogy a gyermek és fiatal­kori benyomások a legerősebbek. 22 „Édesanyám kijárt Bölönyiékhez, Totmánénak segített főzni, mikor mentem név­napra, Tisza Jolánnal ott játszottunk együtt. Akkor Bölönyi mondta a vincellérnek: - Ezeknek a Kővágóéknak mindig adjon bort. Mindig a legjobb bort adták nekünk. Leg­többet apám a virágkertbe dolgozott, mert odatették napszámra, akkor Bölönyi vitte neki a szivart... " „Mikor elértem a tizennégy-tizenöt esztendőt, apám lovat vett, akkor ügyi így fe­lesbe fogtunk földet. .., aztán ahogy kezdtünk egy kicsit vergődni, mert jószág is volt, megint vettünk két lánc földet, akkor már volt fél fertály meg egy lánc... Egyszer aztán felszálltunk 18 Nagy Imre lelkész felügyelte a falu református oktatását, számos ismeretterjesztő, vallásos mű szerzője. 19 VEGII 1944. 142. 211 "az iromszarvas jött elibük, teveháton üldözték" 21 Sydow az alkotó folyamat létrejöttének három szakaszát különböztette meg ú.m. dite: eseményközlés, memorát -mikor az egyes szám első személyben elmondott történet költői motívumokkal egészül ki, a fabulát műfaja pedig már költőileg kimunkált, folklorizálódott monda. Rendszerét átvették a magyar mondakutatók, általánosan alkalmazzák a folklórkutatásban (FERENCZI 1961; DÖMÖTÖR 1977; LANDGRAF 1998; DOBOS 1984). 22 DOBOS 1962. 78. 351

Next

/
Thumbnails
Contents