A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Nagyné Martyin Emília: A magyarországi románok halottkultusza

A magyarországi románok halottkultusza A temetők néprajzi feldolgozásának legfontosabb témakörei közé sorolhatjuk a temetők helyét a településen belül, a temetőhelyek szerkezetét, a sírokat (a sírásás szokása, sírformák, a sírhantok növényzete, stb.), a sírjeleket (megnevezései, méretei, formái, alapanyagai, díszítményei, stb.), a sírfeliratokat (a feliratok tartalma, alapinformációk, szövegfordulatok), a kereszteken megjelenő névanyagot, a fejfák készítőit, a kőfaragókat, a temetőt mint jelrendszert, a temetőhöz, sírokhoz kötődő szokásokat és hiedelmeket, a temető szerepét a népköltészeti alkotásokban, a régi és új temetőkkel kapcsolatos változásvizsgálatot. Az említett témakörökre terjedelmi okokból és a téma kevésbé kutatott volta miatt nem áll módunkban részletesen kitérni e dolgozat keretei között. A mai Magyarország területén lévő román temetők közül egyelőre csak a méhkeréki temetők adatainak részleges feldolgozására került sor. A kutatás alapján a településen négy temető meglétéről tudunk. A legkorábbi, a falu Sarkadkeresztúr felé eső részén lévő temetőbe helyezték a 19. században elhunytakat. Az 1940-es évekig működő temető sírjeleinek egy része még az 1970-es években megvolt, de a temetőt napjainkra teljesen felszámolták, területén házhelyeket mértek ki, a keresztek egy része átkerült az újabb temetőbe. Az Arany János, Vasút és Bálcescu utcák által határolt területen nyílt meg az 1940-es években a régi temető néven ismert temetkezési hely. A hetvenes évekig működő, kb. 400 sírhelyet magában foglaló temetőt, napjainkig gondozza a falu lakossága, az ősök emlékének tisztelegve. A régi temető képe igen változatos, tekintve, hogy megtalálhatók itt a falu első temetőjéből származó sírjelek éppúgy, mint fakeresztek, márvány keresztek és újabban készült síremlékek, gyakorta román nyelvű sírfeliratokkal. Az 1930-50-es években több ortodox család áttért a baptista hitre és különálló temetőt hozott létre a Dankó utcában. A valamikori két sorba rendezett 60 sír közül napjainkra mindössze az 1956-ban elhunyt Netye Flórián és Rokszin László fa sírjele, valamint a néhai bábaasszony Cséfán Éva 1937-ben emelt márvány síremléke maradt meg egy lakóház kertjében. A geometrikus alaprajzú, kb. 1000 sírós új temető 1970-ben nyílt meg, immár szabályos sorokba rendezett sírokkal. Ide temetik a halottakat nemzetiségi és felekezeti hovatartozástól függetlenül. Asírjelek, anyagukat, formájukat és korukat tekintve itt is igen változatos képet mutatnak. Különösen érdekesek a díszes kovácsoltvas szeggel összeerősített, fából faragott, gázolajjal vagy tej és fekete porfesték keverékével átitatott, tartóssá tett keresztek, melyek készítői közül Czirle János, Gurzó György, Márk Mihály, Ursz János és Árgyelán Mihály nevére emlékeznek még. A fakeresztek formáját másoló kő sírjelek nagy részét nagyváradi kőfaragó mesterek készítették, de nagy számban találhatók olyan márványkeresztek, amelyeket egy gyulai temető felszámolása után vásárolták meg, csiszoltatták le és helyezték saját halottaik sírjaira. A településen élők gazdasági helyzetének jobbra fordulása következtében egyre gyakoribbak a drága, de sokszor hivalkodó, giccses műkő és márvány síremlékek. Ezek az egyedi megoldások az anyagi jólét kifejezésére irányulnak, már nem követik semmilyen vonatkozásban a régi hagyományos formákat. Egyre jobban terjed az a szokás, hogy házaspárok már életükben megépíttetik síremléküket, hogy utódaikat a költségekkel ne terheljék, illetőleg, hogy a falusi társadalomban elfoglalt helyüknek 337