A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Nagyné Martyin Emília: A magyarországi románok halottkultusza

Nagyné Martyin Emília megfelelő méretű és méltó minőségű sírjuk legyen. Gyakori, hogy testvérek, rokonok egymás mellett váltanak sírhelyet a család összetartozásának jeleként. A sírfeliratok általában az elhunyt nevét, korát és rövid szövegeket tartalmaznak, legtöbbször rossz helyesírással, a nevekben magyar és román betűk keverésével. Az ötvenes-hatvanas évektől lett divatja a sírjelre rögzített temetői fényképeknek. Ezeken gyakorta a házaspár két fényképből montírozott fotón látható. A kevésbé sikerültek közé soroljuk azokat, amelyeken a két elhunytat nagy korkülönbséggel, más-más életkorban ábrázolják, vagy amelyeken a két szereplő fényképének mérete nagyon elütő. A román ortodox temetők felkutatása, fotóztatása, a temetőkhöz kapcsolatos levéltári adatok (pl. temetők alaprajzai a sírok helyének és az elhunytak neveinek feltüntetésével) összegyűjtése és nem utolsó sorban a temetkezési helyre és a temetési szokásokra vonatkozó néprajzi adatok feljegyzése sürgető feladat a hazai románok történeti-néprajzi kutatásában. A temetők adatainak összegyűjtésével ezek története is felvázolható. A régi temetők pusztulásával sok olyan adat eltűnhet, amit semmilyen forrásban nem találhatunk meg, éppen ezért igen fontos teendő a még meglévő temetők, sírok alapján a hazai románok története és néprajza bizonyos területeinek feldolgozása, valamint a temetők régi, vagy esetleg időközben elpusztult sírhelyeivel kapcsolatos adatok összeírása az egyházi levéltárban őrzött dokumentumok alapján. A magyarországi román ortodox temetők kutatása - éppen az egyre gyakoribb felszámolások miatt - egyre sürgetőbb feladattá válik. A hagyományos temetők teljes összhangban voltak a természettel, az ezekhez kötődő formai jegyek, rítusok, szokások és magatartásformák sajátos egységet képeztek. A temetők, sírok rendezettségének folyamatos fenntartása a közösség minden tagjának morális kötelessége volt. Az újabb temetők képe a hagyományos társadalom és kultúra szétesésének folyamatát, a közösség értékrendjének, ízlésvilágának átalakulását tükrözi, ami azonban nem változtatja meg az élők halottak iránti tiszteletét. IRODALOM BENCSIK 1986. Bencsik János: Sînzieneleîn obiceiurile românesti ci sîrbeçti. In.: Izvorul. (Szerk.: Alexandru Hotopan) Giula, 1986.3-12. BÉRES 1973. Béres András: A halottak húsvétja. Ethnographia 1973. 352-357. BEZSÁN 1985. Bezsán Miklós: Néphit és népszokások a karasmenti románoknál. Ethnographia 1985. 423. BORZA 1993. Borza Lucia: Hóra mortului la chitighäzeni. In.: Din traditiile populäre ale românilor din Ungaria 8. (Szerk.: Alexandru Hotopan) Budapest, 1993. 96-113. 338