A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Nagyné Martyin Emília: A magyarországi románok halottkultusza

Nagyné Martyin Emília Néhány elképzelés szerint az olyan halott lelke, aki nem élt teljes életet örökké a földön marad, rontó lényként tevékenykedik, keresi, de nem találja a helyét. Ezzel szemben a rendes körülmények között elhunytak lelke egy idő után az egekbe száll. Azonnal a mennybe kerül azoknak a lelke, akik a nagycsütörtöktől húsvét vasárnapjáig tartó időszakban haláloztak el. Azt tartják ugyanis, hogy a templomok tornyában függő, fakalapáccsal ütött deszka- vagy vaslemezzel, tokával való kongatás nagycsütörtöktől a feltámadásig tartó időszakában a menny nyitva áll a halottak lelkei előtt. A halál beálltakor szükséges cselekmények, tennivalók is a test közelében tartózkodó lélek képzetével állnak kapcsolatban. Ilyenkor a legelső tennivaló az ablakok kinyitása, a fényes felületek letakarása és az óra megállítása. Az ablakok, ajtók kinyitásával szabad utat nyitnak az eltávozó léleknek, és miután a halottat kiviszik a házból, becsukják ezeket, hogy ne találjon vissza, ne járjon vissza a lélek. A halottas menet útvonalán bezárják az ajtókat, ablakokat, kapukat, hogy a lélek ne fészkelhesse be magát valahová. A tükör elfordítása vagy letakarása is a lélek távozását könnyíti meg. A néphit szerint, ha a halott meglátja magát a tükörben, hazajár, és magával visz valakit a túlvilágra a családtagok közül.

6 Az óra megállítása újabb keletű analógiás szokás. Jelképezheti egyrészt az örökre megállt időt, de tehették azért is, mert a halott körül csendet, nyugalmas környezetet kell biztosítani, de lehet a cselekvés célja egészen egyszerűen a halál beállta pontos időpontjának rögzítése. E két utóbbi szokás - a fényes felületek letakarása és az óra megállítása - még napjainkban is élő hagyomány, annak ellenére, hogy már több mint két évtizede nem a házban ravatalozzák fel az elhunyt családtagot. A szokások eredeti funkcióját ismerik ugyan, de ma már racionális magyarázatot adnak. Tulajdonképpen a halottal kapcsolatos hiedelmek szinte mindegyike a testből kiszálló és rövidebb-hosszabb ideig továbbélő lélek képzetével van összefüggésben. A halott előkészítése a túlvilági életre A hiedelem-alapú tevékenységek után a gyakorlati szükség által létrehívott cselekvésekre kerül sor, amelyek természetesen hiedelmeket is tartalmaznak. Amikor a halál ténye bizonyossá vált, lefogták a halott szemét, kezébe égő gyertyát adtak, hogy világítson a másvilágon. A halottat levetkőztetik, ruháját a kerítés tövébe, járatlan helyre ássák, ágyneműjét pedig összekötözve a padlásra viszik. Amennyiben a halott nem volt súlyos beteg, az ágyneműt a szegényebb sorú halottmosdató asszonynak adták. A halott mosdatását általában idősebb szomszéd vagy ismerős asszony végezte. Közeli rokon csak akkor készítette fel a túlvilági életre a halottat, ha annak még életében ez volt a határozott kívánsága. Annak érdekében, hogy az elhunyt olyan tisztán kerüljön a másvilágra amilyen tiszta volt megkeresztelése idején először hideg vízzel, szappannal lemossák, megtörlik testét, majd ezt követi e fésülés, körömvágás, férfiak esetében a borotválás. 6 "§i nu sä vada mortu-n cocotoare, ей ziceu ca atunci a umbla napoi, ua a duce eu iel pà uarecine dm casa. " [Hogy ne lássa magát a halott a tükörben, mert azt mondták, hogy akkor visszajár, vagy elvisz valakit magával a házból.] (Burzuk György, Körösszakái, 1897) 318