A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Baligáné Szűcs Irén: Szikszay Sándor mézeskalácsos mester emlékanyaga a békési múzeumban

Szikszai Sándor mézeskalácsos mester emlékanyaga a békési múzeumban legényévei során Szikszay Bódoghhoz szegődött segédnek, aki látva ügyességét rábízta a minták faragását. Mint ahogyan Bódogh is sokáig alkalmazta a Petneházi által készített mintákat, úgy a debreceni mézeskalácsosok is több, Szikszay által faragott ütőfái, formál használtak még az elmúlt évtizedekben is.

8 Szikszay mintafáit széles tematikai skála jellemzi, mellyel kapcsolatban a Békésen 1938-ban kiadott, múzeumban őrzött mintakönyve (lelt. sz.: Ht. 84.5.1.) ad bővebb felvilágosítást. Noha ütőfái csak kis számban kerültek be gyűjteményünkbe, a leírások, fényképek, visszaemlékezések alapján feltételezhetjük, hogy a mintakönyvben szereplő 100 db tervezet túlnyomórészének a fába vésett változata is elkészült. Csakúgy, mint Kelet - Magyarországon általában, nála sem fedezhetők fel vallásos, bibliai témák, ez alól egyetlen angyalka figura jelent kivételt. A könyvében szereplő 29-féle téma közül a mézestányér 22 változata és a szív 12 változata együttvéve a minták egy harmadát teszi ki. Létay Miklós azon megállapításának, miszerint a Néprajzi Múzeum ütőfa gyűjteménye alapján elmondható, hogy a szív csak az alföldi anyagban fordul elő, ott is csekély arányban, ellentmond a Szikszay-anyag, mely azt mutatja, hogy legalábbis a 20. sz. első felében a szív volt az egyik legnépszerűbb, legkeresettebb terméke a mézeskalácsosoknak.

9 A hagyományos technikával előállított mézes szívnek és később a színes cukormázzal díszített, ejzolt tükrös szívnek szerelmi ajándékként kimagasló szerep jutott.

10 Az említett mintakönyvben négynél több változattal szerepelnek még a következő témák: lovas huszár, katona, ló, kard, virágkosár-virágváza, pólyásbaba és leányalak. A korábban hagyományos, ún. női témák (pl.: virágkosár, szív, pólyásbaba, bölcső) és férfitémák (pl.: huszár, katona, ló, kard, pisztoly, pipa) mellett újak is megjelentek: autó, kéményseprő, cukrász tortával, táncoló lány, divatleány, Bohó Misi. Az Alföldön a debreceni mézeskalácsosság jelképének számító tányér terjedt el a leginkább és a Szikszay-féle mintakönyvben is e forma jelenik meg a legnagyobb számban. Díszítményük jellegzetes eleme a régi magyar címer a koronával és a méhkas. Ez utóbbi a kizárólag mézzel való készítést jelzi. A díszítmény elhelyezésénél nem minden esetben törekedett szimmetriára, a hangsúlyos elemek azonban mindig egyensúlyban vannak. Az aprólékos, finom megmunkálás időnként szinte csipkeszerű kidolgozást eredményezett. A nagyobb méretű mézestányérokat csakúgy, mint más mesterek, Szikszay is rendszerint felirattal látta el, pl.: „SZIKSZAY - S - FÉLE MÉZES BÉKÉS"; „ DEBRECENI SZ S". Majdnem minden jelentősebbnek számító, nagyobb méretű ütőfába Szikszay belevéste monogramját, ami e mesterség esetén nem volt ugyan ritka szokás, de gyakori előfordulása minden bizonnyal a szakmai öntudatot, büszkeséget is jelképezte. Szívforma-tervezetein a hagyományos növényi díszítmények (pl.: tulipán, rózsa, liliom, erősen stilizált egyéb virágok, búzakalász stb.) mellett főként a nagyobb méretű, gazdagabban díszített darabokon különféle állatalakok (pl.: oroszlán, griffmadár, hattyú, galamb stb.) és női-, férfi alakok, valamint reneszánsz és barokkos díszítőelemek is megjelennek (pl.: „olaszkorsó" virággal). A mézesszíven viszonylag rit8 SZABADFALVI 1986. 46-47. 9 LÉTAY 1978. 268. 10 CSILLÉRY 1976. 105. 301