A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Novák László Ferenc: Mezőberény településnéprajzi viszonyai (18–19. század)

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23 (2002) 235-260. MEZŐBERÉNY TELEPÜLÉSNÉPRAJZI VISZONYAI (18-19. SZÁZAD) - Nóvák László Ferenc A településnéprajzi kutatás egy adott terület, helység történeti-néprajzi vizsgálatára irányul. Tekintettel van a táji viszonyokra, amelyek alapvetően meghatározzák egy társadalmi közösség életlehetőségeit. A táji determinizmus a gazdálkodás struktúráját határozza meg, s annak révén a település rendszerének kialakulására hat. A település nem csupán a település központját, a belsőséget jelenti, hanem a belsőség és külsőség, azaz a határ szerves kapcsolatát, amely - a gazdasági struktúrának megfelelően -, sajátos üzemszervezeti elrendezést, a település funkcionális rendszerét mutatja. E vonatkozásban a település sajátos társadalmi képződmény is, amelyet a társadalmi közösség karaktere is alakít; a településrendszerben sajátos társadalmi viszonyok tükröződnek.

1 Táj és ember A település kialakulásában meghatározó a természeti környezet, a táj. Mezőberény az Alföld egyik legjelentősebb vidékén, a Körösök folyása mentében, s a Békés-Csanádi-löszhát területén helyezkedik el. A Körös mente laposabb térszín, amelyet a folyó rendszeresen elárasztott vízzel. Helyenként szurokfekete, kötött talaj található meg, valamint a réti talajok s a szik. A tájra igen jellemző leírást készítettek a határnak e területéről 1842. június 13-án, amikor a legelőfelosztás során bejárása megtörtént: ,,a' mai napon, a' hely színére az érintett legelő vizsgálata végett ki küldénk ... Eskütt társunkat ki is kiküldetése tárgyában híven eljárván, 's érintett Kereki legelő részt megvisgálván, jó lelki ósmérettel, 's egyszersmind hite feljánlása mellett jelentette, 's egyszersmind tanúbizonyságot tett előttünk arról, hogy az érintett köz legelő részeit, nevezetesen dög halmot, - kutya tiszát, puszta templom zugot - a'hol tsak az árvizek engedték bejárván, első tekintetre is azt tapasztalta, hogy ezen tsaknem egész tér, nagy lapályban fekvése miatt, a'közönséges árvizeknek is ki van téve, - a' hátasabb területek nagyobb részben szék földekből - mellyeken nem kis mennyiségben éppen használhatatlan vak székek is találtatnak, állanak -, Ez idő szerént pedig, a' tanú látása szerént, az említett legelőnek még tsak harmada van sík víz alatt, azomban a' tanú úgy véli, hogy a' napról napra növekedő árvizek még nagy tért elboríthatnak a' napokban, - harmadán ismét az érintett térnek olly fű nemek növekedtek a' tavaszi árvizek miatt, - mellyeket a' jószág nem eszik, hol pedig - a' legelő harmadán a' hátassabb székeken eme fű nemek nem találtatnak, a' mező már is olly kopár, hogy rövid idő múlva, a' nagy jószág azokon meg nem élhet. - Végre a' tanú válj a, hogy azon tereknek szárazon létét, melly a' 1 A témához részletesen: NÓVÁK 1995. 235