A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Novák László Ferenc: Mezőberény településnéprajzi viszonyai (18–19. század)

Nóvák László Ferenc víztől ment, egyedül a' kőrös kitsapókhoz, a' község erejével készített tetemes költsé­gű nagy gátaknak lehet tulajdonítani, - 's ha azok nem volnának az említett Kereki legelőn, a' hajó igen tsekély hátassabb helyek kivételével - mindenütt úszhatna." ­jegyezték fel Békésen a tanúvallomást. 2 A Körös folyótól nyugatra eső, magasabb fekvésű térszín, a löszös, fekete, kö­töttebb talaj a mezőgazdálkodás számára mindenkor rendkívül fontos volt. Rendkívül jó minőségű, értékes terület. 3 Mezôberény határa a laposabb és magasabb térszínen terjed ki. A birtokviszonyok sajátos alakulása következtében állott elő az a sajátos helyzet, hogy a helység testébe ékelődik Tárcsa határa, s ily módon Berény számára a legelőterület fogyatkozott meg. Kőrös-Berény területén és környékén még a török hódoltság korában is falvak léteztek, melyek közül a 17. századvégére több is lakatlanná vált. Ezek közé tartozik a határ északnyugati részén található Szent Iván praedium, amely azonos Szent János pusztával, a 16. század második felében még létező Nagy'telek faluval. 4 Mezóberénytól északkeletre, túl a Körösön fekszik a „Kereki-praedium", amely a 18. század elejéig lakott hely volt. „Nemes Kereki" falu népe - az árvizek pusztításai miatt - 1731 tava­szán végleg elhagyva lakóhelyét, Endrődre költözött. Kereki puszta földesura jóvoltá­ból, Mezőberény határához került 1740-ben. 5 Berény határának területe végleges nagyságát 1770-ben nyerte el. Félhalom puszta jelentős részét ekkor csatolta a Harruckern uradalom Berényhez, mivel a gyo­maiak nem tartottak arra igényt. Harruckern felajánlotta nekik szántóművelésre, azon­ban ők „.. .azon kinyilatkoztatást tették, hogy nékiek elég földjök lévénn, arra szükségök nem volna..." 6 Ezzel Mezőberény határa elérte a 25.461 kh-os nagyságot. A törökök kiűzése után Berényben megjelentek a magyar visszatelepülök, azon­ban az 1700-as évek bizonytalansága lehetetlenné tette a biztonságos megélhetést szá­mukra, s újra lakatlanná vált a helység. A Harruckern uradalom Magyarország felső vármegyéiből fogadott telepeseket. Madarász András vezetésével 1723-ban Kishontból (Rahó, Priboj, Varbóc), Nógrádból (Legend) jöttek szlávok. A Plesovszki család szár­mazási helye a Zólyom megyei Tótpelsóc. Az északi szlávok után 1725-ben németek érkeztek Württembergből. Ekkor már 28 szláv és 18 német család lakott Berényben. A helység lélekszámát növelte az 1731-ben ideköltözött 21 magyar család. 7 Mezőberény településnéprajzi viszonyaira részletes adatokkal a 18. század het­venes éveitől rendelkezünk. Népesség A betelepülő lakosság viszonylag kedvező helyzetet élvezett több évtizeden át. A földesúrral való kapcsolatukat kontraktusban szabályozták. Mária Terézia királynő 1767-ben kibocsátott úrbérrendeletét követően került sor a jobbágytelki viszonyok 2 BML Úrb. ir. 1771-1848. 308. pag. 3 PÉCSI 1969. 4 CSIPES 1976. 15-21; BLAZOVICH 1996. 217-218. 5 KARÁCSONYI 1896. II. 238-239. 6 NÓVÁK 1977. 515. 7 KARÁCSONYI 1896. II. 222-223; IMPLOM 1973. 101-104; BARTÓKI 1992. 29-32. 236

Next

/
Thumbnails
Contents