A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Domokos Tamás: Adatok Elek környékének negyedidőszaki malakofaunájához, őskörnyezeti viszonyaihoz

Domokos Tamás Az üledékek korának becslésével kapcsolatban - 14

C vizsgálatok hiányában összehasonlító biosztratigráfiára és a malakohómérőre lehet támaszkodni. Az összehasonlításnál azonban figyelembe kell venni, hogy az eleki téglagyár bányagödör-falának felső 20 cm-es rétege nem in situ, hanem feltöltésből adódó talajos rész. Ez azt jelenti, hogy az eredeti felszíntől a feltárás talpa nem 141 cm-re, hanem csak 121 cmre van. Önkéntelenül adódik összehasonlításra a megközelítően 12 km-re É-i irányban fekvő régi gyulai téglagyár (88-89 mBf) KROLOPP-SZÓNOKY 1984 által feldolgozott rétegsorának a felső 80 cm-e. Ez egy erősen talajosodott - recens Cecilioides aciculát, Vitrea contractât és Oxychilus inopinatust tartalmazó - üledék, amely az elekinéi megközelítően 5 m-rel mélyebben, a Körös süllyedékben fekszik. A gyulai és az eleki feltárások malakofaunájának kétharmada megegyezik ugyan, de a gyulai faunából hiányoznak a következő fajok: Anisus leucostoma, Bradybaena fruticum, Carychium minimum, Carychium tridentatum, Granada frumentum, Perforatella bidentata, Perforatella rubiginosa, Valvata eristata, Valvata pulchella. A gyulai fauna érdekességei: Pisidium indet, Pupilla cf. sterri (VOITH), Columella columella (G.MARTIN), Vitrea contracta (WESTERLUND), Helicella obvia (HARTMANN), Helicopsis striata (O.F.MÜLLER). Ezek közül ki kell emelni a pleisztocén üledékekre jellemző Pupilla cf. sterri és a Columella columella előfordulását. Az eleki minták közül csak a Mastus venerabilis töredék és több Vertigo substriata, valamint a Krolopp Endre által feldolgozott mintasor 2,0 és 2,25 m közötti mintájában előforduló Vallonia tenuilabris egy példánya utal a pleisztocénre. Az egypéldányos Mastus venerabilis és Vallonia tenuilabris jelenléte bemosódással, a Vertigo substriata jelentősebb előfordulása pedig a Vertigo substriata esetleges pleisztocén túlélésével hozható kapcsolatba. Az eleki malakofauna a vízi fajokat leszámítva nagy hasonlóságot mutat még a légvonalban megközelítően 50 km-re fekvő kardoskuti Fehér-tó holocén malakofaunájával is.

10 (A vízi fajok kardoskuti feldúsulása a hely negyedkori lakusztris üledékgyűjtő jellegéből, a fáciesek különbözőségéből adódik.) A minőségi hasonlóságon túl, amelyből kiemelkedő a hűvös és csapadékos klímafázisokban megjelenő Vertigo substriata előfordulása, figyelemre méltó a Vertigo pygmaea, Vertigo substriata, Vallonia pulchella, Succinea oblonga, Vitrea crystallina és Perforatella bidentata mindkét helyen mutatott jelentős abundanciája. A kardoskuti lakusztris üledékek 150 és 630 cm közötti mintáinak radiokarbon adataiból megközelítően lineáris ülepedési ráta volt kimutatható." Ez azt jelenti, hogy az üledékképződés időben monoton, megközelítően 0,18 mm/év sebességű. Ha az lm mélységhez (itt éri el a maximumát a Vertigo substriata) kiszámítjuk az előbbi rátával a radiokarbon időt, akkor megközelítően 5500 BP év adódik. Ez a neolitikum, illetve az atlantikum vége, amelyhez Kordos László „pocokhőmérője" 16-17 °C-ot és száraz klímát rendel. A Vertigo substriata jelenléte azonban ellentmond a száraz klímának. Ezt az ellentmondást csak úgy tudjuk feloldani, ha feltételezzük, hogy az Alföld klímája - a maihoz hasonlóan - jelentősen eltért a „pocokhőmérő" bázisán, a középhegységi régióban tapasztalható értéktől. Az eltérés nemcsak térben, hanem idősí10 DOMOKOS 1984; SÜMEGI et al. 1999. 11 SÜMEGI et al. 1999. 12