A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Domokos Tamás: Adatok Elek környékének negyedidőszaki malakofaunájához, őskörnyezeti viszonyaihoz

Adatok Elek környékének negyedidőszaki malokofaunájához... kokban is fennállhat, hiszen az Alföldet a lehulési hullám később, a felmelegedési pedig hamarabb éri el. Feltételezésem szerint az Alföldön a Boreal-Atlantic váltás megközelítően 2000 éves késéssel következik csak be. A júliusi átlaghőmérséklet pocokhőmérővel számítva ekkor 17-18 °C.

12 Az irodalmi adatok alapján

13 a holocén végére kihal a Vertigo substriata. Csupán néhány reliktum előfordulása ismert a Börzsönyből,

14 a Mátrából,

15 a Bükkből

16 és a Zempléni-hegységből.

17 Visszatérve az eleki téglagyár és a kardoskúti feltárás malakofaunájának a hasonlóságára, ill. az eleki, malakohőmérővel mért 16 ± 1 °C értékre, a következő konklúzió vonható le: az eleki téglagyár 1 m mélyen fekvő agyagüledékeinek a kora nagy valószínűséggel megegyezik a hasonló mélységben fekvő kardoskúti üledékével, azaz 5500 BP évvel. Ez összhangban van azzal a ténnyel, hogy az Elek határából származó legkorábbi régészeti lelet megközelítően 4300 BP éves.

18 Óhatatlanul felmerül a két feltárásból előkerült 37 fosszilis szárazföldi taxon és a recens szárazföldi fajok összehasonlításának gondolata. Az összehasonlítást némileg nehezíti, hogy Elek recens malakofaunáját csak nagyvonalakban ismerjük.

19 Lényeges változásra - a nagyobb régió malakofaunájának ismeretében - azonban már nem lehet számítani. A jelenlegi fajlista a következő: Cecilioides acicula O.F. MÜLLER Cepaea vindobonensis FÉRUSSAC Chondrula tridens O.F. MÜLLER Helix pomatia LINNAEUS Monacha cartusiana O.F. MÜLLER Oxychilus inoponatus ULICNY Pupilla muscorum LINNAEUS Truncatellina cylindrica FÉRUSSAC Vallonia pulchella O.F MÜLLER Vertigo pygmaea DRAPARNAUD A listán sztyepp és nyílt területek lakói tűnnek csak fel. Tehát eltűntek az erdei és mezofil elemek. A higrofil és nedvestérszíni elemek előfordulása nem kizárt. Ehhez azonban alaposan meg kell vizsgálni az előbb említett elemek napjainkra már igen kis területre összezsugorodott élőhelyeit. Az edafonhoz tartozó Cecilioides acicula és az Oxychilus inopinatus a talajosodás előrehaladt állapotát jelzi. Megállapítható továbbá, hogy a terület felmelegedése, kiszáradása és kiszárítása a holo- és ponto-mediterrán centrum elemeinek a dominancia növekedését eredményezte (50%). 12 KORDOS 1977. 13 FŰKÖH-KROLOPP-SÜMEGI 1995. 14 SZÍJJ-VÁGVÖLGYI 1948; VARGA 1979; ERŐS 1981. 15 VARGA 1979. 1,1 DOMOKOS 1985. 17 VARGA 1979. 18 GYUCHA 2000; KROLOPP 1977. 19 Kovács Gy. gyűjtőnaplója. Munkácsy Mihály Múzeum, Természettudományi adattár, ltsz.: 2119-1997. 13