A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Rózsa Zoltán: Avar kori teleprészlet Kardoskúton

Rózsa Zoltán 2. csoport. A második csoportba tartozó darabok soványításukkal és égetésükben különböznek az elsőtől. Jellemző a magas hő alkalmazása az égetés során, ami miatt az edények színe némely esetben pirosas barna. E mellé társul a jó iszapolás is. Csak homokkal, vagy pedig erősen mésztufával soványítottak. Peremkiképzésükre jellemző az elcseppenő peremszél. Profiljuk ugyanakkor S-alakú. Díszítésben egyedi minták (a nyakon is észlelhető hullámvonalas, valamint széles fogközű fésűvel húzott dísz) is előfordulnak.

16 3. csoport. Ide azok a síkozott peremtöredékeket sorolhatók, ahol a profil Salakú, a széles fogközű fésűvel húzott díszítések szintén megtalálhatók, illetve a falvastagság a megszokottnál vékonyabb. Síkozott peremük mellett ez utóbbi sajátosságuk az, ami csoportbesorolásukat utolsó helyre tette, hiszen a soványításuk és az égetésük tekintetében az első csoporttal mutatnak hasonlóságot; s míg az első két csoportban szinte csak utánkorongolt technikával készült töredékek tartoznak, addig a harmadikban található darabok közt már biztosan találunk korongolt darabokat is.

J7 Köztes formaként értelmezhető a csigavonalas díszű fedőhornyos peremtöredék, amely tipológiailag az első csoportba sorolható, de a rajta látható díszítés alapján ez kronológiailag semmikképpen sem fogadható el.

18 A kézzel formált kerámia: AÍZ avar korinak meghatározott kerámiatöredékek funkcióbeli megoszlás tekintetében általában a fazekakhoz sorolhatók, a díszített és a díszítetlen oldaltöredékek mindegyike, csakúgy, mint a fenéktöredék. Két töredék, peremének állása alapján talán bográcshoz tartozik. A peremek egyike sütőharanghoz kapcsolható. Fazekak. Kilenc töredék sorolható ide. Csoportba sorolásukat nemcsak formai, hanem a technikai ismérvek alapján végeztem el, hiszen a nagyon kevés értékelhető töredéknek szinte mindegyike önálló csoportot alkothatna. 1. csoport. Négy töredék peremkialakítása ívelt, hosszan kihajló. Ezek közül két esetben figyelhető meg a perem szélénél az elkeskenyedő jelleg. Az egyik szűkebb szájú, szinte teljes profilt adó töredék; erőteljesen homokos soványítású, foltos felületű, közepes iszapolású, agyagmázas (8. kép 5). A másik feketés színű, felülete vékony általában igen kicsi, így megfelelő párhuzamokat nehéz találni. Ilyen a gyulavári anyagban található, ahol a korongon készült kerámia aránya a térségben a legmagasabb (LISKA 1999. 4. kép 10, 5. kép 3). Talán ide sorolható a tiszafüredi telep néhány töredéke is, illetve a kronológiailag egyenlőre igen bizonytalan dobozi anyag előzetes ismertetésében látható töredék (KOVALOVSZKI 1975. 14. kép 16). 16 A közeli avar telepek korongolt anyagában nem található meg ez a „lecseppenő" peremszél. Ez valószínűleg kronológiafüggő lehet, hiszen a csak előzetesen közölt dobozi telepen remek párhuzamok találhatók (KOVALOVSZKI 1975. 14. kép 14). Hasonló peremek szép számban kerültek elő a még közületien orosházi elkerülő út IX-X. századi telepeiről is. A Garam Eva által Tiszafüredről közölt darabok valószínűleg szintén ide tartoznak (GARAM 1981. 2. kép 4). 17 A síkozott pereinek eme jellegzetes, nyilvánvaló megjelenése az S-profillal párosulva ismeretlen a környező avar kori telepeken előkerült kerámiaanyagban. Párhuzamként ismételten a dobozi (KOVALOVSZKI 1975. 14. kép 19) és a közöletlen orosházi telep, valamint a Hunya-Csárdavölgy lelőhely (SZŐKE 1980. 9. kép 3) anyagát említhetjük. ls Hasonló díszítés látható azon a fazékon, mely egy ismeretlen Békés megyei lelőhelyről származik (MRT 10. 97. t. 4). Az edény sokkal íveltebb és kihajlóbb peremkialakítása a kardoskúti fazekak harmadik csoportjával rokonítja, azzal a különbséggel, hogy peremének éle nem síkozott. A díszítés formai párhuzammal párosul a dunacsébi telep anyagában (STANOJEVlC 1987. 8. kép). 126