A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Rózsa Zoltán: Avar kori teleprészlet Kardoskúton

Avar kori teleprészlet Kardoskúton agyagmázzal bevont, ugyanakkor mésztufás soványításával is különbözik az előzőtől (8. kép 3). A harmadik darab barna színű, felületkezelt, de pereme enyhén megvastagodó. A negyedik töredék rövidebb peremű, merevebb anyagú, iszapolása az előbbiekhez hasonló, s peremén ujjbenyomkodások láthatók (9. kép l).

19 2. csoport. A fazekak következő csoportját a nyakban megtörő, kihajló peremű darabok alkotják. Az egyik szürkésbarna, erősen agyagrögös-samottos, repedezett felületű, megvastagodó peremén ujjbenyomkodással erősen tagolt (9. kép 2), míg a másik barnásszürke, agyagmázas, simított felületű, mésztufás soványítású, igen jó iszapolású (8. kép 2).

20 3. csoport. A fazekak harmadik csoportjába egy pirosra égett, repedezett felületű, nagyon finom iszapolású, homokkal és apróra tört mésztufával soványított, peremén fésűvel benyomkodott díszű, oldalán vízszintesen fésűzött peremtöredék (9. kép 3) sorolható. Jóllehet az égetési sajátosságai miatt csak feltételesen, az iszapolása alapján pedig távolról sem sorolható ide a 10. kép 2. merev anyagú, homokos soványítású, peremén vágott díszű peremtöredéke, de az S-alakú profilkialakítás miatt formailag egyértelműen a korongolt anyag harmadik csoportjával áll kapcsolatban.

21 19 A kézzel formált kerámiának ez a lekerekített, hosszan, esetenként rövidebben kihajló peremű változata általánosnak mondható az avar szállásterületen. Mind a forma, mind a díszítés különféle változatai, melyek a perem szélén jelentkeznek, mind pedig a soványítás tekintetében a kardoskúti darabok az általános formát képviselik. Mindaddig azonban, míg megyényi területekről csak 2-3 avar kori település tanulmányozására van mód, csak néhány párhuzam említhető. Hasonlóan ívelt peremű fazék került elő Eperjesen (BÁLINT 1991. XXIX. t. 21, XXVII. t. 2, XX. t. 13), a Gyoma 133. lelőhelyen (VIDA 1996. 7. kép 3, 17. kép 2, 19. kép 5), Óbecsén (STANOJEVIC 1987. VIII. t. 9), Tiszafüreden (MADARAS 1991. 19. t. 1), és a gyulavári telep anyagában (LISKA 1999. 2. kép 1). A kardoskúti darabok egységes formai és technikai kivitele a peremek ívelésének hasonlóságán jól látszik. Minden darab finom ívelésű, az oldalfal hosszan egyenesen folytatódik, mely formai jegyek az azonos készítés lehetőségét is alátámasztják. 20 A fazéktöredékek e változatai szintén majdnem minden avar telepen előfordulnak. A 8. kép 2. alatti peremtöredék elkeskenyedő széle lehet egyedi is, ezt a kevés töredék nem erősíti, s nem is veti el. A csoportba sorolás alapja a rövid, kihajló, ugyanakkor a perem és az oldalfal találkozásánál megtörő profil. Hasonló említhető Gyulaváriból (LISKA 1999. 2. kép 5) - kicsit hosszabb peremmel, TiszafüredMorotvapartról (MADARAS 1991. 16. tábla 9), a Gyoma 133. lelőhelyről (VIDA 1996. 7. kép 1), Eperjesről (BÁLINT 1991. XXIX. t. 6). 21 A két töredék egy csoportba sorolása csakis itt, ezen a telepen engedhető meg, mivel a kis számú leletanyag ellenére látszik, hogy a mésztufás soványítású darabok az égetési sajátosságokkal, a finomabb iszapolással és az S-alakú profil kiképzéssel párosulva egy csoportot alkotnak. A 9. kép 3. alatt látható fazék pereme alján a kézzel formált fazekak második csoportjába tartozna, de éppen a fenti gondolatok miatt kell egy külön csoportban szerepeltetni. Maga a forma egyébként nem ismeretlen a közeli avar kori telepek anyagában. Eperjesen díszítetlen párhuzama (BÁLINT 1991. XVII. t. 6) került elő. A Gyulavári (LISKA 1999. 4. kép 10) telep anyagában korongon készült változatát ismerjük. A gyomai (VIDA 1996. 9. kép 4) és az eperjesi telepen (BÁLINT 1991. III. t. 8) talált töredékek pereme rövidebb, de megjelenésükben nagyon hasonlóak a kardoskúti darabhoz. Mindkét utóbbi darab korongon készült. A másik darab (10. kép 2) formai párhuzamainak egy halvány utánérzése került elő a közeli telepek egyikéről, Eperjesről (BÁLINT 1996. XXVIII. t. 1), ahol ugyan egy erősen gömbösödő oldalfalú peremtöredék ismert, de az éppen lényegében tér el a kardoskúti darabtól: profilja nem S-alakú, pereme függőleges állású; s mint ilyen, időben nemhogy előre, ellenkezőleg, korban visszafelé mutató jellegzetesség, a Prágai-típusú edények felé vezet. Ellenben remek párhuzamok ismertek a Stanojevic által közölt vajdasági anyagból (STANOJEVIC 1987. X. t. 1, 6, XI. t. 4), vagy a dobozi telep IX - X. századi anyagából (KOVALOVSZKI 1975. 14. kép 3). 127