A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Domokos Tamás: Adatok Elek környékének negyedidőszaki malakofaunájához, őskörnyezeti viszonyaihoz

Adatok Elek környékének negyedidőszaki malokofaunájához... 5. kép. A Lozek-féle ökológiai csoportok egyedszám alapján számított %-os meg oszlása az eleki téglagyár különböző mintáiban Faj csoportok: 1. Erdei, ligeti-erdei 2. Sztyepp és nyílt területi 3. Mezofil 4. Higrofil és nedvestérszíni 5. Vízi Mintavételi mélység (cm) A: 141-121 B: 121-101 C: 101- 81 D: 81- 51 E: 51- 21 faciesek némi eltérésére utal, hogy az általa tapasztalt egyedszámok jóval kisebbek, és 1,5 m mélységig az ő mintasoraiban előfordul még néhány vízi, illetve nedvestérszíni faj is (Bithynia leadni, Lymnaea stagnalis, Succinea putris, Viviparus acerosus). Az ülepedés előrehaladtával bekövetkező szabályos egyedszámcsökkenés az ülepedés körülményeinek zavartalan és monoton jellegével hozható összefüggésbe. Mindkét gyűjtőhelyen jelentős %-ot képviselnek a szűk tűréshatárú montán elemek.

7 A homokbánya taxonjainak 25%-a (6 ponto-mediterrán, 1 közép-európai kárpáti-balti), az agyagbányában talált fauna közel 18%-a (2 ponto-mediterrán, 2 adriato-mediterrán, 1 közép-európai kárpáti-balti) sorolható ebbe a kategóriába. A malakohőmérő

8 segítségével csupán a téglagyári agyaggödör két alsó mintájához (140-101 cm) tartozó júliusi középhőmérséklet határozható meg. Ugyanis e sávban dúsul fel a Pupilla muscorum és a Succinea oblonga olyan mértékben, hogy dominanciájuk alapján gyors becslésre adódik lehetőség. Szerencsére mindkét faj optimális egzisztálási hőmérséklete: 16 ± 1 °C, ami azt jelenti, hogy jó közelítéssel ezt a hőmérsékletet tekinthetjük a 141-101 cm közötti üledékekhez csatolható júliusi középhőmérsékletnek. A felette található üledékek malakofaunájának szerkezeti változása felmelegedést és szárazabbá válást indikál. Megugrik ugyanis a xeroterm Chondrula tridens és Granaria frumentum abundanciája, ill. szemmel láthatóan csökken a Bradybaena fruticum, Cochlicopa lubrica agg., Pupilla muscorum, Succinea oblonga, Vertigo pygmaea, Vertigo substriata és Vitrea crystallina részesedése. WAGNER szerint az ubikvista Succinea oblonga és a Pupilla fajok együttes maximuma a pleisztocénben nedves, meleg éghajlatra utal.

9 Úgy tűnik, hogy ez a megállapítás esetünkben a holocénre is transzponálható, hiszen a téglagyári feltárásban feldúsuló Perforatella bidentata és Vertigo substriata egyértelműen nedves, a Granaria frumentum és Pupilla muscorum pedig viszonylag melegebb klímára utal. 7 BABA 1982; U6. 1994. 8 SÜMEGI 1989. 9 WAGNER 1977. 11