A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Gyarmati Gabriella: Kohán György Háború emléke című főműve

Kohán György háború emléke című főműve Mögötte a menetelő katonák mellett egy kiáltó száj, talán a vég előtti utolsó hangok hagyják el, aminek lenyomata a sirató asszony szívében kitörölhetetlenül megmarad. Tőle jobbra valószínűtlenül a szerkezetbe ágyazott, sírgödrében, kendője által keretezett arccal fekvő „holttá-változott termékenység-nemtő-anya képe."

24 Mellette mintha sziklahasadékok lennének megformálva, ugyanúgy, ahogy a jobb szélen, de itt a kőből egy halott férfifej tűnik elő, párjaként az előző, négyzetbe foglalt nőinek. A férfi igazából nem előtűnő, inkább olyan, mintha az ősanyagba készülne visszaolvadni, s az anyaföld mint gyermekét fogadja vissza karjaiba. Mindkettő keményen megformált, az arcot síkokra bontó, nem részletező, de mégis egyértelmű, hatásos ábrázolás. Majd újra katonák jönnek, szuronyaik egymásmellettiségével hasítják még tovább az egyébként is felszabdalt teret. Pusztán katonát ábrázoló képe nincs Kohánnak, az itt bemutatott Katona is érzelmi oldalról közelíti meg az egyenruhát és a fegyvert. Újra nem egyéni katonát látunk egyéni menyecskétől búcsúzni, ugyanúgy, ahogy ez a helyzet is általános, lehetne francia vagy orosz elváló szerelmespár is. Minden sötét, csak a szurony és a sisak fémes csillogása villan fel a rajzon. A szemek árnyékban vagy takarásban vannak, de a férfi lemondó arckifejezése és a lány görcsösen nyakába kapaszkodó ujjai annyira beszédesek, mintha regényben olvasnánk a haza szolgálatába lépő ifjú távozásáról. 7. kép. Háború emléke / részlet (1968) kőmozaik; 245 x 958 cm (teljes méret) Szakszervezetek Háza, Székesfehérvár (fotó: Gy. G.) 24 Schéner Mihály: Gondolatok Kohán Györgyről. In: Új Auróra, 1983/3. 87. p. 309