A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Gyarmati Gabriella: Kohán György Háború emléke című főműve

Gyarmati Gabriella dermedt csoportjai, kiknek a mellére kitörölhetetlenül felvésettek a gladiátorok köszöntő szavai: „Morituri te salutant". Testük és lelkük felett már nem rendelkezhetnek, a „hekatomba-hektográf kezébe kerültek. A zongorázó kezek felett csak sisakok, a középrészen sisakok és szuronyok jelennek meg úgy, mintha ember nem is tartozna hozzá, a katona attribútumai ezek. Személyiségétől teljesen megfosztva, az egyénisége megsemmisítve, egy kódszám, egy rangjelzés maradt - ez ő, az új gyártmány. Ez az egyik ok, ami miatt tipizáltak a figurák, a másik, hogy érthető legyen, amit mond, mert Kohán nem magának alkot. Ebből fakadóan egyszerűen kell fogalmaznia, ugyanúgy, amilyen egyszerűen élt is, hogy megőrizze tisztánlátását. Még e mesterséges kompozíció esetében is fontos volt számára az életszerűség, de úgy, hogy a kubizmust teszi életszerűvé. Élek nélküli geometrikus szigor ez. A torzótól jobbra koporsóra boruló nőalak temeti arcát a tenyerébe. Az első szénvázlaton egy szintén koporsóra görnyedő, imára kulcsolt kezű, fekete kendős, szikár parasztasszonyt szerepeltet, aki testben és lélekben egyaránt megtört. Ez a figura Sirató címmel táblakép változatban él tovább, mert a mozaik alapjául szolgáló terven már az előbb bemutatott alak jelenik meg - az élete teljében lévő nő, aki teltségével, erejével szolgálhatná az örökké élő világrendet, de férje halott, s így félig ő is az. Amíg begyógyul a sebe, lehet, hogy hegyek omlanak le. Ő is, több más szereplővel együtt, később önálló kompozíciók megfestésére ihlette Kohánt. A Meghalt című kép (IV. képmelléklet) témája a legnagyobb fájdalom elviselése, az állhatatos emlékezés és az ebből következő engesztelhetetlen gyász. 6. kép. Katona (1939) papír, grafit ; 80 x 56 cm. J.n. Kohán Múzeum, ltsz.: 79.250.1. (fotó: B. B.) 308