A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Gyarmati Gabriella: Kohán György Háború emléke című főműve

Kohán György háború emléke című főműve A mű balról jobbra történő olvasatával eljuthatunk ahhoz a lényeghez, amit Kohán közölni akart. Igaz, semmi sem egyértelmű, mégha a figurák „magukért beszélnek" is. Az értelmezés folyamatába személyes vonásaink is beékelődnek, a tudott dolgokat érzelmeink szemüvegén keresztül szemléljük. A téma, mint konkrétum adott, erre külső körülményként évtizedes felejtés rakódott rá, némi empatikus képesség viszont teljes valóságában újjáélesztheti, hisz az érzelmek ugyanolyanok nem ötven, de még talán nem is ötezer éve. (I. képmelléklet) A fríz a művész látomása, de a kép középterében egy anya álarca mögé bújik, aki fia halálának víziójától annyira elszörnyed, hogy kezével takarja el a szemét. Fájdalmasan kínzó extázisában ajka résnyire nyílik, mint Bernini Szent Terézéé. 3. kép. Háború emléke / részlet ( 1968) kömozaik; 245 x 958 cm (teljes méret) Szakszervezetek Háza, Székesfehérvár (fotó: Gy. G.) A balszélső negyed a festő alkotói önvallomásának is tekinthető. Az első nagyméretű szénvázlathoz képest lényegivé redukálódott az ábrázolt nőalak. A Nemes Lampérth felfogásában megfogalmazott aktot lényegileg átformálta, így egységesebb, egyöntetűbb hatást ért el. A Nő, ahogy metamorfózisa során torzóvá lett, még dinamikusabb, valamint a kömozaik technikájából adódóan a már addig is konstruktív és expresszív jelleg sokszorosan felerősödött. Kohánra is érvényes az, amit Németh Lajos ír Nemes Lampérth Józsefről.: „Az anyag nem mint a megszilárdult matéria, a nyugalom ekvivalense jelentkezett művészetében, hanem mint a belső feszültség pillanatnyi erő egyensúlya, az anyaggá válás drámájának formává tömörülése." Saját bevallása szerint pedig „a formák alatt lappangó belső dinamikát akarta felszínre hozni."

20 Mindkettőjükre hasonlóképp hatott a háború: látásmódjuk súlyosabbá vált, stílusuk pedig egyre tömörebbé. Németh Lajos: Modern magyar művészet, Corvina Kiadó, Budapest, 1972. 60. p. 305